értelmezőszótár.hu

Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára

Találatok erre: viharos

SzóJelentés
mágneses vihar
A Föld mágneses terének háborgása napkitörések hatására.
impetuoso (olasz)
Viharosan (zene)
oxytocia
Viharos szülés.
fulmináns
latin
villámgyors, viharos, hirtelen
tempestoso (olasz)
Viharosan, hevesen (zene)
zegernyés
Zimankós, zivataros, viharos.
bóra (olasz)
Bukószél: viharos adriai szél.
hibernus 3
latin
Téli, zord, viharos éjszaka
impetuoso (olasz)
Hevesen, szenvedélyesen, viharosan (zene)
aspera maris
latin
Viharok
hibernum, i n
latin
Vihar
hiems, hiemis, f
latin
vihar
fergeteges
Viharos szélhez hasonló. "Fergeteges tempó".
gyukszél
A fertő-tavi viharos déli szél.
orkán (karibi)
Fergeteg, szélvész, szélvihar, táltos szél. Viharos, pusztító erejű szél.
magnus 3
latin
térben nagy, tágas, magas hegy, viharos tenger
maior
latin
térben nagyobb, tágasabb, magasabb hegy, viharosabb tenger
maius
latin
térben nagyobb, tágasabb, magasabb hegy, viharosabb tenger
Kürt (férfi keresztnév) (török, magyar)
Jelentése: vihar.
nimbus, i m
latin
Zápor, vihar
viheder
Vihar, zivatar.
ováció
latin
vigadás, ujjongás, üdvrivalgás, lelkes ünneplés, viharos lelkesedés
pampero (spanyol)
Hideg, viharos, déli szél Argentínában és Uruguayban (természetföldrajz)
Arvid (férfi keresztnév) (svéd )
Jentése: sas a viharban.
erőss üdő
Vihar (erdélyi szó)
astraphobia (latin-görög)
Beteges iszony villámlástól, vihartól.
intemperies, ei, f
latin
Változó időjárás, fergeteg, vihar
tájfun (kínai)
Forró égövi, Kelet-Ázsiában pusztító viharos forgószél, ciklon főleg július és október között.
asztrafóbia
latin
beteges iszony villámlástól, vihartól (orvosi)
nagyüdő
Kemény zivataros vihar (erdélyi szó)
sirokkó
Olaszország felől fújó, meleg levegőt hozó erős, viharos légáramlat, mely gyakran hoz esőt.
hurrikán (angol)
Forgószél, szélvész, orkán, tölcsére vihar, trópusi szélvihar (ciklon) a Karib-tenger térségében.
ater 3, atra, atrum
latin
szomorú, szerencsétlen, viharos tenger, mérges fog, kaján vers gyász- nap, füstölgő fáklyafény, vészthozó
fergeteg
Viharos szél. "A fergeteg mint valami szörnyű fekete rém nyujtja karmait a város, az egész ország fölé (Szini Gyula: Jókai)".
notos, i m Gr
latin
esőt hozó déli szél, átv szélvész, vihar
notus, i m Gr
latin
esőt hozó déli szél, átv szélvész, vihar
Haedi
latin
két csillag a Kocsis-csillagképben: leáldozásuk és felkelésük vihart hoz
laetum sonum crepo
latin
Tapsviharban tör ki
nimbifer 3
latin
Viharfelhőt hozó
tempestatem nubes glomerant
latin
Viharfelhők tornyosulnak
anorák
Esőkabát, esőköpeny, viharkabát.
garabontus?
latin
Vihartámasztó, varázsló, táltos
lacero
latin
Széttép, (szét)marcangol, (szét)rombol hajót, hidat, vihar megtépáz, szétzilál hajat
ováció (latin = "vigadás, ujjongás")
Üdvrivalgás, lelkes ünneplés, viharos lelkesedés. "A tömeg a szélsőbb színezetű (= szélsőséges) hazafiaknak pályáját kísérte lármás ovációkkal" (Kemény Zs.). "A közönség lelkes ovációval ünnepelte a jubiláló színészt". Választékos szó.
maximus
latin
térben legnagyobb, legtágasabb, legmagasabb hegy, legviharosabb tenger
elül
Véget ér, bevégződik. "A vihar elült".Átvitt értelemben is használatos: "Elült a gyomorszorító érzés, nincs stressz".
garabonciás diák
A vándorember, vándordiák, aki a néphit szerint vihart tud támasztani, ha valahol megharagítják, nem fogadják étellel-itallal és szállással.
baj
Eredetileg (a XIII. sz.-tól) "páros harc, párbaj". "De ki vína bajt az égi háborúval, szélvészes, zimankós, viharos borúval?" (Arany: Toldi). A délszláv eredetű szó az átadó nyelvekben harcot, háborút jelentett, az vele együtt átkerült.
albatrosz (arab)
Viharmadár: jó repülő tengeri madár, mely hallal táplálkozik.
veszély-nem
Természeti, társadalmi vagy gazdasági esemény, amely kárt, illetőleg veszteséget okozhat veszély-nemek például: tűz, vihar, jégverés, halál, baleset, betegség, betörés, stb. (biztosítás)
brainstorming (angol)
Ötletzuhatag, ötletzivatar, ötletvihar, ötletgyártás, mely gyakran csoportos jelleget ölt.
számum (arab = "perzselő szél")
Homokvihar: forró, száraz, sivatagi szél a Szaharában és az Arab-félszigeten.
koreográfia (görög = "kartánc leírás")
Táncművészet;. A tánc mozdulatainak, mozgáselemeinek rendje. Színpadi tánc, balett tervezete, beállítása, színrevitele. "Egy ing rohan a réten,egy sebesült katona testtelen koreográfiája" (Nemes Nagy Ágnes: Vihar)
sébig (német)
Elhordott, elhasznált, elnyűtt, ócska, ütött-kopott, viharvert, idejétmúlt; gondozatlan, elhanyagolt.
Elmo tüze
Szent Elmo templomának csúcsán gyakran megfigyelt jelenség: a légkör elektromos jelensége zivatarok, viharok idején, amikor a környezetből kimagasló tárgyak csúcsán (árboc, toronycsúcs, hegycsúcs, stb.) elektromos kisülések jönnek létre (fizika)
tornádó (spanyol)
Forgószél, szélvihar, fergeteg, orkán: kis átmérőjű pusztító forgószél Észak-Amerikában, az USA-ban.
felleghajtó
Régimódi, hosszú, bő férfiköpeny. "Kiröpíti nyakából vészjósló köpenyét, amelynek utódi maiglan fölleghajtóknak mondatnak köznapi nyelven" (Arany: Az elveszett alkotmány). Tréfás elnevezés, a garabonciás (Ld. ott) köpenyére célőz, aki a néphit szerint vihart tud támasztani vagy oszlatni.
biztos kikötő
Csak tőkepiaci viharok idején keresik fel a hajósok, akkor aztán nagyon zsúfolt. Általában a kockázatmentes állampapírokat és a készpénzt értik rajta. Legjobb persze az első alacsonyan szálló fecske láttán felkeresni, mert ha tényleg megindul az égzengés, felszöknek a kikötői árak, s csak drágán jutunk majd a nyílt vizekre vissza, hiszen hajózni muszáj (tőzsde)
burán (török = "szél")
Hó- és porvihart kavaró heves szél az orosz pusztán, erős, hideg téli szél Közép-Ázsiában (meteorológia)
hárpia (görög 'harpyia')
Félig nő, félig madár alakú szörny, ártó halálistennő, aki viharzó szélként közlekedik, hirtelen halálba ragadva az embert. Ma a házsártos nők jelzője a hárpia.
vész
Eredetileg: pusztulás. Ezt őrzi a sertésvész, marhavész, az állatok járványos elhullása. Majd természeti katasztrófa, leginkább: vihar kozmikus vihar képében festi Vörösmarty a forradalmak bukását az "Előszó” c. versében: "Mély csönd lőn, mint szokott a vész előtt. A vész kitört és folyton folyvást ordította vész, mint egy veszetté bőszült szörnyeteg". Mai "veszélyes, veszedelem"jelentése késői és másodlagos. "Nincs semmi vész (= nem kell félni). Mint ige a vész azt jelentette: pusztul. "Több is veszett Mohácsnál". "Mint hulla (= hogy hullott) a hulla! veszett a pogány" (Arany: Szondi két apródja). Ennek származékai a veszély, veszedelem (amikben el lehet pusztulni), valakinek a veszte (pusztulás) és az elvész ige (= ha nem is pusztul el, de számunkra, akik elvesztettük, annyi, mintha nem is lenne). A "vész"igen ősi szavunk, ún. nomenverbum, azonos alakban főnév is, ige is, mint pl. a nyom. Az elvész nem ikes ige, helytelen így mondani: "valami elveszik", ez mást jelent (pl. elveszik tőle a labdát) (orvosi)
tetem
Eredeti jelentése: csont. Az emberi test: ezt a régi jelentést idézi Babits: "Ó, bár gyújtana minket, egy hamuvá teteminket a villám, a vihar; a boldog az, így aki hal" (Új leoninusok). A többes számú alak idővel "földi maradványokat, holttesteket"is jelentett. "Oh, mond: ha előbb halok el, tetemimre könnyezve borítasz-e szemfödelet?" (Petőfi: Szeptember végén). Mire az eredeti jelentés elavult, a többes alakról az egyesre ment át a "holttest"jelentés.
Garabonciás diák
A néphit titokzatos, vihartámasztó varázslója. A középkorban terjedt el a vándordiák típusa, aki sok földet bejárt és sok tudományban volt jártas. Ő volt az az alak, aki csalafinta tudásával élelemért rászedte a népet. Magyarországon hamar összekeveredett ez az alak a táltossal (l. ott) Olyan képessége is volt, hogy könyvéből kiimádkozza a sárkányt és olyan fergeteget támaszt, amely leviszi a ház tetejét.
hab
A XVIII. sz. -ig "hullám"jelentése volt, amit a költői nyelv sokáig őrzött: "A felhő kimerült, a szélvihar elült, lágyan zsongó habok ezer kis csillagot rengetnek a Dunán" (Arany: V. László). Névátvitel útján néha hullámok taraján keletkező tajték értelmében is mondták mikor a nyelvújítás nyomán a hab helyett a tetszetősebb hangzású hullám jött divatba (odáig Balaton-környéki tájszó volt)