Szó | Jelentés |
helluatio, onis f latin | dőzsölés, tékozlás, tobzódás |
helluo, onis m latin | dőzsölő, tékozló, tobzódó |
helluor latin | dőzsöl, tékozol, tobzódik |
bacchanália (görög) | Tobzódó táncjelenet, táncorgia múlt század végén minden operában nélkülözhetetlen táncbetét (balett) |
tahó | Bizalmas hangulatú szó, jelentése: faragatlan, bumfordi "A városban rendszeresen tobzódó tahók fotóvégre kerültek". |
grand guignol (francia) | Rémdráma: gyilkosságokban, vérben és borzalmakban tobzódó, művészileg többnyire sekélyes színmű vagy film. A régi párizsi Grand Guignol színházról kapta nevét, amelyben főleg rémdrámákat játszottak. Ritka művészeti szakszó. |
szadizmus (francia) | Kegyetlenkedés, kegyetlenség (önkielégítő, tobzódó), embertelenség, irgalmatlanság, kíméletlenség, vérvágy; mások szenvedésének, kínlódásának élvezete, abban való gyönyörködés. Nemi ösztön kóros megváltozása, amely csak a társ kínzásában lel élvezetet (de Sade, francia író nevéből ered) |
orgia (görög) | Az ókorban Dionüszosz (Bachus) boristen titkos éjszakai ünnepsége. Ennek jellegéből ered mai, köznapi értelme: "féktelen, nemi kicsapongásokkal is járó tivornya, mulatozás, tobzódás". Átvitt értelemben: "a városban orgiát ült (= tombolt) a döghalál". Választékos szó. |
dagály | Legkorábbi jelentése "gőg"volt: a gőgös ember felfuvalkodik, kidagad a kevélységtől. "Más az atridák ragyogó dagályát tarka pórázon mosolyogva nyögje" (Berzsenyei: A jámborság és középszer). A nyelvújítás korától két új értelme alakult ki. Egyrészt a ma is közismert "tengeri dagály" (a tengerszint megemelkedése a napi árapálymozgás során), másrészt "túl hangzatos, hatásvadászó, túlfeszített képekben tobzódó beszédstílus, írásmód. Az utóbbit Berzsenyi így határozta meg: "oly erőlködése a fantáziának, mely mennél feljebb akar menni, annál alább esik az ellenmondásba és nevetségesbe". |