| Szó | Jelentés |
| concupiscentia, ae f latin | Vágyakozás, vágyódás, sóvárgás |
| exspectatio, onis f latin | feszült várakozás sóvárgás |
| multivolus 3 latin | Sóvár |
| Delila (női keresztnév) (héber) | Jelentése: epedő, sóvárgó, finom, érzékeny. |
| nosztalgiázik (görög = "fájóan visszatér") | Eped, epedezik, emésztődik, áhít, áhítozik, sóvárog; sóvárgását, vágyakozását fejezi ki valaki v valami után, ami visszahozhatatlanul elmúlt". |
| cupide latin | Vágyakozón, vágyódón, sóvárgón (gen), kívánkozón, szenvedélyesen |
| cupidus 3 latin | Vágyakozó, vágyódó, sóvárgó (gen), kívánkozó, szenvedélyes |
| desiderio aestuo latin | Sóvárog |
| desiderio afficitur latin | Sóvárog |
| desiderio flagro latin | Sóvárog |
| aveo, ere latin | Áhítozik Valamire, sóvárog Valami után (acc.) |
| desidero latin | Vágyódik, kíván, kívánkozik, sóvárog vmre acc |
| nostalgia (görög = "fájó visszatérés") | Eredeti jelentése: "honvágy". "Nosztalgiáját érezte egyszerű otthonának" (Babits). Tágabb értelemben: "visszavágyódás, édesbús sóvárgás". "Életünk egy letűnt időszaka, helyszínei és élményei, a régmúlt korok után". "Nosztalgiával gondolt derűs gyermekkorára", "Ar ég látott Itáliára gondolva, nosztalgia fogta el". |
| ácsingózik | Áhítozik, sóvárog. "Attól féltem, hogy megmérgeznek, akik az örökségre ácsingóznak" (Jókai) |
| tantaluszi | Csak a "tantaluszi kín"-féle szókapcsolatban. Ez azt a reménytelen sóvárgást jelenti, amit a szemünk előtt lévő, mégis elérhetetlen (vagy eltiltott) gyönyörűség láttán érzünk. A görög regékben Tantalosz királya azzal bűnhődött vétkeiért az alvilágban, hogy nyakig folyóban ült, és gyümölccsel terhes ág nyúlt föléje, de valahányszor szomját vagy éhét csillapítani akarta, a víz, illetve az ág eltűnt előle. |
| Ácsingózik | Áhítozik, sóvárog, kitartóan vár valamire. Az áhít és ásít igékkel rokon, mindnyájukban közös a szájtátást érzékeltető á hang. |
| kufár (német = "vásárló, kereskedő") | Haszonleső, pénzsóvár, nyerészkedő kereskedő, üzér. "E szentegyházbul (= templomból) ostorral sem árt kiűzni alkuszt és galamb-kufárt" (Arany: Írjak? Ne írjak?). A kufár lélek nem tekint az erkölcsi, szellemi értékekre, mindenben csak az anyagi hasznot keresi. |
| eped | Az epéből ered, ahogy a hamvból a hamvad. Első jelentése tehát "megkeseredik"volt. "Az hold megepedett keserűségében, sírnak az csillagok bújdosván felhőkben" (XVII. sz. -i névtelen író). Átvitt értelme lett: "keserűen szenved valamitől, sorvadozik": "Szomjúságtól eped, eleped bújában a nagy vágyakozás is sorvaszt, így alakult ki a szó mai köznyelvi jelentése: "erősen, sóvárogva vágyik valamire", epekedik alakjában is: epekedő szerelmes". |