| ottomán (török) | Díványszerű, háttámla nélküli ülőbútor, kerevet, amely török divatot követett. "A háta mögött egy ottomán talán lenni a szoba közepén; minélfogva Behring úr sarkaival megakadván az említett maliciózus (= rosszindulatú) bútorban, azon szépen hanyatt esett, és a kalapját palacsintává nyomta" (Jókai). A kisázsiai török birodalmat alapító I. Oszmán szultán nevének arab változatából (utmán) ered. Régi szó. |
| ottomán (török) | Oszmán, ozmán, oszmán-török. "Még élek, harcolok az ottomán hóddal (= holddal), vígan buríttatom hazám hamujával" (Zrínyi: Szigeti veszedelem) |
| hód | A régi nyelvben: hoLd. "Míg élek, harcolok az ottomán hóddal (= török félholddal), vígan burítottam hazám hamujával" (Zrínyi: Szigeti veszedelem). Az égitest nevének ez az eredeti alakja, az l-hang későbbi betoldás, ahogy egyes nyelvjárásokban álcs, olcska (ács, ócska) szóalakokat találunk. |