| Szó | Jelentés |
| lírikus (görög) | A lírai költő. "A lírikus epilógia" (Babits versének címe). Melléknévként: a líra költészetre vonatkozó "lírikus (= lírai elemekkel átszőtt) regény, lírikus (= érzelmes, költői) hangulat". |
| Alcaeus, i m latin | híres mytilenei lírikus, Horatius mintaképe |
| Ibycus, i m latin | görög lírikus: i.e. 540 körül, gyilkosait darvak árulták el |
| alfa (görög) | Átvitt értelemben valaminek a kezdete, kiindulópontja, alapfeltétele. "Az üzleti vállalkozás alfája pénztőke". "Alfa és ómega - a kezdet és a vég". Valaminek a lényege, teljessége, summája (Ld. ott), kezdő- és végpontja. "Népünk jólétének alfája és ómegája munka. " "Én maradok: magam számára börtön, mert én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagyok az ómega s az alfa. (Babits: A lírikus epilógja) Az alfa és ómega görög ábécé első, illetve utolsó betűje. ". |
| líra | Az egyik mű-nem az ide tartozó irodalmi alkotások legfőbb sajátossága, hogy elsődleges témájuk az egyén, az én világa, a belső lelki világ: az én válasza valóság bizonyos kihívására. A lírikus nem a világot jeleníti meg művében, hanem önmagát, amint találkozik a valóság dolgaival, s kifejezi mindazokat az érzelmeket és gondolatokat, amelyek e találkozás során lelkében keletkeztek. A lírai költemény legtöbbször verses monológ. A lírai formák általában a rövid műfajok körébe tartoznak (novella, elbeszélés). A hagyományos lírai műfajok (pl. elégia, óda, himnusz, dal) az irodalom története során rengeteget változtak. A modern lírai alkotások zöme e hagyományos műfajok körébe nem sorolható, bár tematikai, hangnembeli vagy formai sajátságaik sokszor hasonlóságot mutatnak e műfaji előzményekkel (irodalom) |