| Szó | Jelentés |
| szerzetesrendek | Szigorú alapszabályok (regula) alapján szervezett vallásos közösségek a katolikus és görögkeleti egyházakban. Tagjaik szerzetes papok, illetve apácák és laikus testvérek, nővérek. Közös életük színhelye a rendház vagy zárda, idegen szóval kolostor, klastrom vagy monostor. Egy-egy rendház elöljárója perjel, apát vagy gvárdián, zárdáké a főnöknő, régiesen fejedelemasszony. Tartományfőnökül a provinciális, az egész rend feje a generális. Jellegük szerint vannak munkálkodó, tanító, betegápoló, kolduló, vezeklő és szemlélődő rendek. A legfontosabb katolikus szerzetesrendek a bencések, ferencesek, jezsuiták; ismertebbek még az augustinusok, ciszterciek, domonkosok, kapucinusok, karmeliták, karthauziak, minoriták, pálosok, piaristák, premontreiek, trappisták. Még lovagrendek, barát, kalugyer, tonzúra, zsolozsma, csuha - vannak szerzetesei a buddhizmusnak (pl. a tibeti lámák) és a mohamedán vallásnak is (dervisek) |
| professio religiosa latin | Szerzetesi fogadalomtétel |
| vita religiosa latin | Szerzetesi élet |
| cenobita (görög) | Szerzetes. |
| monachus latin | Szerzetes |
| religiosus 3 latin | Szerzetes |
| communio fraterna latin | Testvéri szerzetesi közösség, áldozás |
| noviciátus (latin = "új tagság") | Szerzetesi próbaidő (katolikus vallás) |
| scapulare latin | Váll-lepel szerzetesi ruhán |
| capitulum religiosorum latin | Szerzetes vagy rendi káptalan, szerzetes intézmény kormányzati szerve |
| Kilián (férfi keresztnév) (kelta) | Jelentése: szerzetes. |
| dervis (perzsa) | Mohamedán koldulószerzetes. |
| institutum religiosum latin | Szerzetes intézmény |
| kiliána (női keresztnév) (kelta) | Jelentése: szerzetes. |
| piarista latin | kegyesrendi szerzetes |
| religios a votis perpetuis latin | Örökfogadalmas szerzetes |
| religiosus, us m latin | Szerzetes személy |
| persona religiosa latin | Szerzetesi személy (akár természetes, akár jogi) |
| corda,ae f latin | Szerzetesek kötélöve (cingulus |
| matutinum latin | szerzetesek hajnali zsolozsmája |
| reverenda latin | katolikus papok, főleg világi (nem szerzetesi) papok hagyományos viselete |
| prior, is m latin | Szerzetes elöljáró, házfőnök, perjel |
| sodalis, is m latin | Tag (pl. szerzetes intézményé, incorporatióval) |
| felekezeti iskola | Valamelyik vallás, illetve egyház irányítása alatt álló tanintézmény, pl. a katolikus szerzetesi iskolák. |
| kámzsa | Hosszú ing (arab férfiak hordják), szerzetesi csuha (rendszerint csuklyával) |
| vesperas, atis f latin | Vecsernye, a szerzetesek közösségben mondott esti zsoltárimádsága |
| vesperás (latin = "esti") | Vecsernye: a szerzetesek közösségben mondott esti zsoltárimádsága. |
| cistercita,ae m latin | Szerzetesrend |
| cistercitus latin | szerzetesrend |
| confrater, tris m latin | Szerzetestárs |
| bone (francia) | Japán és kínai buddhista papo, szerzetesek európai elnevezése. |
| scapulare, is m latin | Váll-lepel szerzetesi ruhán, katolikus papok öltözéke felett viselt, elöl-hátul lecsüngő válllebernyeg |
| karmeliták | Szerzetes-rend: szent Bertold alapította 1156-ban a Karmel hegyén. |
| rend | Emberek olyan csoportja, melynek tagjai meghatározott szabályok követését tűzok ki céljuknak. "A szerzetesi rendek jogi viszonya sokáig rendezetlen volt". |
| provincialis, is m latin | Szerzetesrendek tartományfőnöke |
| trinitarius latin | kat szerzetesrend |
| trinitarius, ii m latin | Szentháromsághívő szerzetesrend |
| pilis | A fejtetőn leborotvált rész, tonzúra. Ezt elsősorban a római katolikus szerzetesek viselik. |
| remete (latin 'eremita')Magánosan, vallásgyakorlatoknak élő, magát Istennek szentelő mindkét nemű szerzetes. A szerzetesség kezdő formája. A keresztényüldözések idején alakult ki a sivatagban, Egyiptomban, Szíriában. Európában is voltak és vannak remeték, akik erdőkben, hegyekben élnek, ellátásukról a környező települések hívő lakossága gondoskodik. | |
| reverenda (latin = "tisztelnivaló") | Katolikus papok, főleg világi (nem szerzetesi) papok hagyományos viselete: bokáig érő, elöl végig gombos, fekete köntös, merev, fehér gallérral. |
| perjel (latin = âelőbbvaló") | Egyes szerzetesrendekben (pl. Domonkosok) a rendház elöljárói. . |
| Csuha | Valamikor a szerzetesek viselték, durva anyagból készült. Gúnyos értelemben a reverendát (papi viselet) is nevezik így. |
| confraternitas, atis f latin | Szerzetesrend, vallási egyesület, vallásos társaság |
| kontemplatív rendek | A vallásos elmélkedés céljából alakult szerzetesrendek. |
| sacra ligamen mina latin | Szent kötelékek fogadalomhoz (hasonló a szerzetesjogban) |
| fakír | Kóborló, kolduló hindu szerzetes; bűvészfogásokat bemutató indiai koldus. Önmegtagadó, önmegtartóztató, önsanyargató, igénytelen, sok fájdalmat tűrő ember. |
| trappista | Életfogytiglani hallgatást fogadó szerzetesrend (katolikus vallás) |
| csuhás | Szerzetesek kissé csúfondáros neve. Az általuk viselt jellegzetes öltözetről, a csuháról. "Ne várjuk meg, míg eltemetik ezt az országot a középkor visszamaradt Istentelen rablólovagjai és csuhásai" (Ady) |
| csuklya | A csuha, szür fejre huzható, háromszögletes gallérja (Kaputze), melyet különösen szerzetesek viselnek. Hibás írásmód: "csukja". "Fekete csuklya lett a téli divat". |
| kámzsa | A szerzeteseknek nem testre szabott, lazábban kiszabott ruhája, csuhája. Kezdetben a bencések viselték, kötélövvel és fejfedő csuklyával. Később a polgári divatba is átkerült. |
| klastrom (latin = "zár") | Kolostor, monostor, rendház, zárda (szerzetesrendek). Régies szó. |
| kalugyer (görög = "szép öregségű", szláv) | A görögkeleti egyház szerzetese, más néven bazilita. "Hallván, temetése egy pompáson lészen, sok pap sok kalugyer állna immár készen" (Gvadányi: Egy falusi nótáriusnak). Elavult szó. |
| monostor | Kezdetben a monasztikus rendek tagjainak élőhelye. Ma a kolostorukat jelenti, olyan lakhelyet, ahol szerzetesek élnek, dolgoznak, tanítanak. "1030 körül talán maga Gizella alapította meg a bakonybéli monostort". |
| zsolozsma (szláv = "szolgálat") | A katolikus szerzeteseknek a nap bizonyos óráira előírt közös imádsága. Hajnali háromtól (príma) este kilencig (kompletórium) hét ilyen közös imádság van, ezek közül a vecsernye (latinos vesperás) nyilvános népi ájtatossággá vált. Nem szerzetes (világi) katolikus papoknak is el kell mondaniuk naponta zsolozsma imádságait, de nem órákhoz kötve: a zsolozsmák (részben naponként változó) szövegeit a breviárium nevű imakönyv tartalmazza. |
| abbé (francia) | Apát, abbé, rendfőnök, némely szerzetesrend főnöke. (katolikus egyház) |
| augusztinusok | Ágoston-rendiek: római-katolkkus kolduló szerzetesrend tagjai (egyház) |
| generális (latin = általános) | A hadseregnél régen így nevezték a tábornokot. De ez a megszólítása a férfi szerzetesrendek tartományi főnökeinek is. |
| reverenda (latin 'reverendus' = 'tiszteletre méltó') | A világi papok testhez szabott ruhája, ami lényegesen eltér a szerzetesek lazább szabású csuhájától. Az alsópapság fekete, a püspök viola, a bíboros bíborvörös, a pápa fehér reverendát visel. Ma már gyakoribb a papok civilruha viselete. |
| ókeresztény irodalmi műfajok | A II. sz. -tól a VIII. sz. -ig éltek ezek a műfajok, eleinte görög, majd nyugaton latin nyelven. Főbb művelői: Szent Iraeneus, Szent Jeromos (a híres férfiakról), Szent Ágoston. A műfaj fajtái: (tanító jellegű) bibliai szövegmagyarázatok, prédikációk, katekizmusok, (az eretnekeket cáfoló) vitairatok; mártírakták; legendák; apokrif (nem hiteles) szent iratok; szerzetesi regulációk (szabályzatok); egyháztörténetek és a lírai himnuszok (irodalom) |
| ikon (görög 'eikon" = kép) | A keleti egyházakban a hordozható szentkép, vagy az ikonosztázt díszítő a szentélyt a templomtól elválasztó faépítmény - festmény elnevezése. Stílusa egészen máig változatlan maradt. Oroszországban nagy festőiskolák készítették, Magyarországon a bazilita szerzetesek festettek ikonokat, de ismerünk olyan hírességeket, mint a szerb Teodorovics testvérek a XVIII. sz.-ban. |
| szerzet | Katolikus rend, szerzetesrend". A "szerez"igéből, amely azt is jelenti: "alkot", amint a (zenét) szerez és a szerző szavak mutatják. |
| kápsál (latin = "tarisznyába gyűjt") | Kéreget, természetbeni adományokat gyűjt. Régen kollégiumi diákok kápsáltak az iskolájuknak. Kolduló barátok (szerzetesrendiek) pedig a rendházuk számára. Elavult szó. |
| tonzúra (latin = "nyírás") | Egyes katolikus szerzetesrendekben a papok jellegzetes hajviselete a fejtető hátsó felén nyírt kerek, kopasz folttal. Régies magyar neve pilis. |
| monostor (görög = "magányos életre való hely") | Kolostor, rendház, különösen a régebbi alapítású szerzetesrendek központi rendháza. "Mindig kín volt ólmos ostorom, mindig magány a mély monostorom" (Kosztolányi: Könyörgés az ittmaradókhoz) |
| pilis | Szerzetesek kopaszra nyírt feje búbja (tonzúra) pilises fejeknek hódult (= bódult) magyar nemzet, miért, hogy magadat eszedben nem vesze (= észre nem térsz)? (XVII. sz.-i névtelen: papvilág Magyarországon) tájnyelveken: a kenyér csúcsos vége, "serclije", mondják pillének is szláv szó, kopaszt jelent, így rokona pilis hegynév is. |
| fráter (latin = "testvér, fivér") | Testvér, katolikus szerzetesrendek szolgai teendőket ellátó tagja, aki rendi fogadalmat tett, de hittudományt nem tanult, pappá nem szentelték. A szó szláv megfelelője, a brat nyomán a nép barátoknak nevezte őket régen. Mind a barát, mind a fráter jelenthetett szerzetes papot is: Martinuzzi Györgyöt, a neves XVI. sz. -i államférfit, aki pap volt, a nép fráter Györgynek, György barátnak hívta (szerepel az "Egri csillagok"-ban is). A nép között járó kolduló, prédikáló barátok, fráterek nem lehettek nagyon népszerűek, erre vall egy sor becsmérlő kitétel: "Komisz fráter, undok fráter, pimasz fráter". |
| Mária-siralom | A Mária-siralmakban valóságos földi érzések, evilági gondok, emberi fájdalmak, megrendülések is kifejezésre jutottak. Mária, az Isten anyja kereszt alatt meg-megújuló kitörésekben panaszolja el bánatát, s földi asszonyként éli át a legnagyobb emberi szenvedést, egyetlen fiának megszégyenítő kínhalálát. Az egyik legnagyszerűbb ilyen mű Jacopone Da Todi olasz ferences szerzetes Stabat Mater c. alkotása (irodalom) |
| mirigy | Eredetileg fekélyt, daganatot, majd fekélyes betegséget, főleg döghalált (pestist) jelentett. "Azt a nyírt papságot (t. i. a katolikus szerzeteseket), mint hazánknak mirigyét, ki kellett volna gyomlálni" (Alvinzi Péter, XVII. sz.) "Mirigy, a boszorkány" (Vörösmarty: Csongor és Tünde). Mai köznyelvi jelentésével ("életfontosságú váladékot termelő belső szerv") a múlt század közepén ruházta fel Bugát Pál, az orvosi nyelv buzgó magyarítója (anatómia is) |
| inkvizíció (latin = "kikérdezés") | A katolikus egyháznak a hitbeli "eltévelyedéseket" (= eretnek) nyomozó és üldöző intézménye. A XIII. sz. -ban alapították a gyanúsítottak vallomását kínvallatással csikarták ki, és a "bűnöst"átadták a világi hatóságoknak. A büntetés többnyire máglyahalál volt. Az inkvizíció legvéresebb időszaka XVI-XVII. sz., a protestantizmus elleni harc kora, különösen Spanyolországban. Az inkvizíció nemcsak a vallási, de a politikai ellenfelek megsemmisítésében is kezére játszott. Az államhatalomnak saját magát szent officiumnak, szent hivatalnak nevezte. Az inkvizíciós hivatal vezetői többnyire szerzetes papok, az inkvizítorok voltak. |
| káptalan (latin = "fejezet") | A püspök papi tanácskozó testülete, némely rendházban a szerzetesek gyűlése (kolostori káptalan). Maga tanácsülés (tagjai a kanonokok). "A káptalani hivatal a nagyváradi latin szertartású káptalan főtisztelendő, nagyságos és méltóságos tagjai gratulálhatnak önmaguknak. Mától kezdve nincs köztük "mihaszna", nincs köztük "ingyenélő". Ítéletben kimondta tekintetes törvényszék" (Ady). A középkorban a káptalan őrizte az egész egyházmegye hivatalos iratait, okleveleit, peres aktáit, stb. Innen a szólás: "nem káptalan a fejem (= nem tarthatok mindent észben). A káptalani gyűlések előtt fejezeteket olvastak fel a bibliából. |
| anglikán | Protestáns vallás. Hívei az angol államegyház tagjai. Ezt az egyházat VIII. Henrik alapította, mikor 1534-ben a pápa helyett magát nevezte ki egyházfőnek, eltörölte a papi nőtlenséget és feloszlatta szerzetesrendeket. Az anglikán vallás az evangélikushoz (Ld. ott) áll legközelebb, de egyházszervezete és szertartásai több katolikus vonást őriztek meg. |
| ferencesek | Ferenc-rendiek, franciskánusok. Assisi Szent Ferenc (XIII. sz.) alapította katolikus -szerzetesrend. Eredetileg kolduló és prédikáló rend. Tagjai szegénységi fogadalmat tettek. Ma tanító rend is. Csuhájuk barna; rendházuk főnöke a gvárdián. Idővel más rendek is alakultak a ferencesekéből, a kapucinusok és a minoriták (fratres minores "kisebb testvérek") |
| eminens (latin = "kiemelkedő") | Kiemelkedő, kitűnő, elsőrendű. Régebben főként iskolai vonatkozásban használták? "Eminens diák, eminens tanuló (= kitűnő, a szó mai értelmében), az osztály első eminense (= legjobb tanulója). Választékos nyelven mondjuk még: eminens (= kiemelkedő) alkalom, eminens (= elsőrendű) érdek származéka, az eminencia, főpapok megszólítására szolgál. "Eminenciás uram, a bíboros úr őeminenciája, eminenciád (tkp. "kitűnőséged"). "Szürke eminenciás: "József atyát, Richelieu francia bíboros és államférfi (1585-1642) bizalmas tanácsosát hívták így, aki egyszerű, szürke szerzetes létére gazdája politikai lépéseit a háttérből irányította. Átvitt értelemben: az események hátterében álló titkos irányító, szerény beosztású, de valójában nagy befolyású "észember", tanácsadó. Főleg a politikai életben használatos kifejezés, pl. az angol külpolitika szürke eminenciása. |
| remete (görög = "sivataglakó") | A világtól elvonult ember, aki vezeklés vagy vallásos elmélkedés céljából pusztai vagy erdei magányban él. "Egy őszült remetét a Tihany oldalán ismértem. Sivatag sziklaüregben élt" (Berzsenyi: A remete). Az első keresztény remeték, az anachoréták a III-IV. sz. -ban az egyiptomi Théba körüli sivatagban éltek a szerzetesekéhez hasonló, de lazább közösségben (remete Szent Antal, remete Szent Pál). Az aszkézis különféle nemeit gyakorolták, szűk cellába vagy barlangba falaztatták magukat, bilincsekben jártak. Oszlopos Simeon harminc évig élt egy oszlop tetején. Más vallásokban (főleg a buddhizmusban) is találunk hasonló jelenséget. Átvitt értelemben mondjuk remetének az elvonultan élő, magányt kedvelő embert is. Rousseau, az ermenonville-i remete az idős Kossuthot is emlegették turini remeteként. |
| olvasó | Szentolvasó: gyöngyökből álló és kis kereszttel díszített füzér, amelynek szemein a katolikus szerzetesek és hívek a rózsafüzér nevű imasorozat egyes imáit számlálják. A rózsafüzér alapegysége az egy miatyánkot (páternoszter) követő tíz üdvözlény (áve), az előbbit egy nagyobb, utóbbit tíz kisebb gyöngyszem képviseli. Ez az egység ötször ismétlődik meg. Nevezik magát az olvasót is "rózsafüzérnek". "Nagyanyánk munkája végeztével a kuckóba ült, és lefekvésig az olvasót morzsolgatta". "A paptanár néha nagy szemű olvasójával csapott az izgága nebulók fejére". Az olvas ige régi "számlál"jelentéséből, a rózsafüzér név a latin rosarium (tkp "rózsakert") fordítása, az üdvözlégyekben ugyanis "hittitkokat"foglalnak az imádkozók, a rózsa pedig a titoktartás ókori eredetű szimbóluma (sub rosa). Más magyarázat szerint a név magára Szűz Máriára utal, akit a középkorban "titkos értelmű rózsának" (rosa mystica) is neveztek. |
| kartauziak | A XI. s. -ban alapított katolikus szerzetesrend, mely különösen szigorú szabályzatáról nevezetes, tagjai pl. némasági fogadalmat tesznek. Eeötvös "A karthausiâ c. regényének hőse ebbe a rendbe lép szerelmi bánatába. A franciaországi Chartreuse (latinosan Carthusia) városában alapították a rend első kolostorát; a chartreuse (ejtsd: sartrőz) néven ismert likőrt ennek a rendnek az atyái készítik régi titkos recept alapján. |
| szilencium (latin = "hallgatás") | Csend, hallgatás, szótlanság. "Szilencium! kiáltással teremtett csendet a nevelő a régi iskolákban egyes szerzetesrendek tagjai is naponta hosszabb-rövidebb ideig tartó önkéntes hallgatást, szilenciumot vállalnak". Régen kollégiumban a (délutáni) csendes tanulás, foglalkozás ideje, amely alatt a diákoknak tilos volt beszélgetni. "A hold alatt, a nagy szilenciumban, domine - hogyha elkiáltanám - s mozdult hangom - hallgatott az utca" (Áprily: Szilencium). Régies szó. |
| aszkéta (görög) | Önmegtartóztató, az élet minden élvezetéről lemondó, a gyönyöröket valami magasabb cél érdekében kerülő ember. A vallásos aszkézis (önmegtartóztatás) példái a remeték (Ld. ott) és egyes szigorú szerzetesrendek tagjai, akik a túlvilági boldogság, a biztos üdvözülés reményében tagadnak meg maguktól minden "hívságos"földi örömöt. Sokan vállalnak aszketikus (Ld. ott) életmódot azért, hogy minden erejüket egy eszmének, egy tudományos célnak, sportsikernek, stb. szentelhessék,mint pl. Kőrösi Csoma Sándor, hogy a magyarok eredetét felkutathassa. |
| bencések | Benedek-rendiek, Benedektinusok, a legrégibb katolikus -szerzetesrend: a VI. sz-ban alapította nursiai Szent Benedek. Szigorú közösségekben éltek, kolostoraik a középkorban gazdaságilag önellátók voltak, sokat tettek a földművelés, kézművesség föllendítéséért. Ma főleg hittudománnyal és tanítással foglalkoznak. Több önálló ága alakult ki a rendnek, pl. a nálunk is nagy szerepet játszó ciszterciek a legszebb és legrégibb magyar bencés rendház Pannonhalmán áll (996-ban alapították). Jedlik Ányos, a dinamó feltalálója, bencés pap volt. |
| jezsuiták | XVI. sz-i spanyol alapítású, az éledő protestantizmus-elleni harcra létrehívott katolikus szerzetesrend. Igen alapos és sokoldalú képzésben részesítette tagjait az egyház "rohamcsapata"volt, szerepet játszott az inkvizícióban és minden haladó eszme elleni harcban. A köztudat nekik tulajdonítja mondást: "a cél szentesíti az eszközt". Ténykedésük fontos területe volt az oktatás és hittérítés is. A köznyelvben a jezsuita az "álszent, képmutató"értelmet nyerte. A népnyelvben volt "jezsovita"-alakja is. A rend hivatalos neve Societas Jesu ("Jézus-társaság"), innen a jezsuita név. |
| lovagrendek | A keresztes háborúk idején (XI-XII. sz.) a Szentföld (Palesztina) és a hit védelmére, a sebesültek ápolására alapított lovagi közösségek, amelyek a szerzetesrendekéhez hasonló szabályzat alapján működtek. Ezek a templáriusok (templomosok), a johanniták (vagy máltai lovagrend) és a német (teuton) lovagrend. A rendek élén a nagymester állt, a tagok különféle lovagi rangfokozatokat viseltek. A középkorban sok rendházuk, nagy vagyonuk és hatalmi befolyásuk volt. "Ez a lovagrend, melyet állítasz Fárosz gyanánt, tenger hullámi közt, egykor kialszik, félig összedűl" (Madách: Az ember tragédiája) |
| katolikus (görög) | A keresztény vallás nyugati ága, amely a görög-keleti vallástól hosszabb viszályok után 1054-ben szakadt el véglegesen. Feje Róma püspöke, a pápa. Szertartásainak nyelve a latin, bár a legutóbbi időkben a liturgia jórészt nemzeti nyelvű lett. A papi hierarchia különféle rangjai, címe: bíboros, pátriárka, érsek, prímás, püspök, prépost, esperes, kanonok, apát, perjel,gvárdián, plébános, káplán. Hét szentséget ismer: keresztség, bérmálás, miseáldozat (vagy oltáriszentség), -gyónás, utolsó kenet, papi rend, házasság. Nagyszámú szerzetesrend tartozik hozzá. Legtöbb híve Nyugat- és Dél-Európában, valamint Latin-Amerikában él. A tulajdonképpeni vagy római katolikus egyházzal lazábban függ össze az örmény katolikus és görög-katolikus. Utóbbi a görög-keleti egyházból tért vissza. |