| pozíció (latin = "helyezés") | Tekintélyes, befolyásos állás, hivatal, tisztség. "Magas pozícióba jutott", "Az én pozíciómban ilyesmit nem engedhetek meg magamnak". |
| kárpál (latin = "cibál, szid, tép, zaklat") | Ócsáról, szid, fitymál. "A furfangos Tömösvári engedi a borát kárpáltatni, mert az ilyesmi hizlalja gazdát, csak azután jelenti ki, hogy a bor nem eladó, mivelhogy már el van adva" (Tömörkény). Zsörtölődik, veszekszik. "Mindenért kárpál, nem hagy nyugton egy percre sem". Népnyelvi szó. |
| beállítottság | Divatszó, főleg a sajtónyelvben és a mozgalmi zsargonban otthonos: haladó beállítottság, marxista beállítottság; ellenséges beállítottságú, stb. Ilyesmit akar kifejezni: felfogás, meggyőződés, gondolkodásmód, szemléletmód, lelkület, érzület. A német "Einrichtung" szolgai átültetésével keletkezett szó. Magyarul több okból is szerencsétlen: részben belejátszik a beállít igének "becsíp, berúg"jelentése és ennek szándéktalan komikuma (mintha azt mondanánk: "a szesztestvér beállítottsága miatt sétált bele az árokba"). Részben pedig olyasmit sugall, mintha szóban forgó személy(ek) gondolkodását, lelkületét valaki beállította volna, akár egy gépet vagy szerkezetet. Talán mondanunk se kell, hogy aki a szót használja, nem ilyesmit akar érzékeltetni; az ilyen "beállított"meggyőződés amúgy sem sokat érne. |
| válság | Eredetileg a beteg életveszélyes állapota, amely ponton a betegség válaszúthoz ér: a gyógyulás lehetséges a beteg válságos állapotban van - átvitt értelemben: súlyos zavar, veszélyes és nehezen megoldható helyzet gazdasági válság, belpolitikai válság, kormányválság - az egyén életében is van lelki válság, lelkiismereti válság: többnyire ilyesmi áll az öngyilkosságok hátterében. |
| plátói | A köznyelvben csak a "plátói szerelem"szókapcsolatban használjuk. Ezen férfi és nő olyan érzelmes kapcsolatát értjük, amely mentes az érzékiségtől, nem törekszik a testi beteljesülésre. Ilyen "plátói szerelemnek"tekinthetjük fiatalok szerelmes rajongását tanárjukért, egy népszerű filmszínészért vagy énekesért, jóllehet az ilyesmi többnyire egyoldalú szerelem. Platón ógörög filozófusra utal ez a kifejezés, aki "Szümposzionâ c. írásában fiatal tanítványai iránti eszményi, testiségtől mentes szeretetéről beszél (ehhez tudnunk kell, hogy az ókori görögök az egyneműek testi kapcsolatában sem találtak kivetnivalót!) |
| hozzáállás | Az értekezleti és sajtónyelv régi üdvöskéje ez a kajla szó, amelynek már igei alapja, a hozzááll is balkezes alkotás. "Jól áll hozzá a munkához"- ez csak akkor jelenthet valamit, ha munka szempontjából célszerű testhelyzetre értjük. Persze nem így szoktuk, hanem azt sugalljuk vele, hogy "jól viszonyul a munkához", de ezt még mindig le kell fordítanunk ép magyar nyelvre. "Jó munkás, derekasan dolgozik, szereti a munkáját, megbízható dolgozó, stb. "Helytelen a problémához való hozzáállásod, elvtárs". Ez a gondolati ködgomoly ilyesmit akar mondani: nem jól fogod fel a kérdést, rosszul ítéled meg a helyzetet; nem érted, miről van szó, stb. |
| lett légyen | Enyhén régies, választékos igealak, a felszólító mód lényegében már elavult múlt idejében áll. A maga helyén szép és kifejező eleme lehet az igényesebb beszédnek vagy írásnak "akár…akár"értelemben. "Mindent elolvastam gyermekkoromban, ami a kezembe akadt, lett légyen az újság, regény vagy kalendárium". Más ige is állhat ilyen alakban: "Mindenkit befogadtunk, jött légyen városból vagy faluról (= akár városról, akár faluról jött). Mint a példák mutatják, csak múlt idejű állítmány mellett használható (elolvastam, befogadtunk)! Némelyek fontoskodón ilyesmit mondanak: "Én megmondom a magamét bárkinek, lett légyen a barátom vagy a főnököm". Ide a legyen, légyen illik: "Legyen a barátom vagy a főnököm". |
| viszonyul | Eredetileg ilyesmit jelentett: "aránylik (valamilyen) viszonyban van (valamivel). "Ez a megoldás úgy viszonyul az eszményihez, ahogy a hamis pénz a valódihoz". A politikai és a sajtónyelv megtette az orosz "otnoszityszja" magyar megfelelőjének, egyszersmind szolgaian másolgatja vele alkotott (s az oroszban is körülményeskedő) szerkezeteket: "jól viszonyul a munkához, helyesen viszonyul a tanuláshoz, stb. Ezekben a példákban egyáltalán nincs is szó viszonyról, csak fontoskodásról, hisz értelmesen így szólnának: jól dolgozik, jól tanul. Valóban viszonyra gondolunk az ilyen mondatokban: a pártszervezet jól viszonyul a tagsághoz; a tanulók rosszul viszonyulnak tanáraikhoz - de épp ezért magyarosabb és érthetőbb lenne, ha azt is mondanánk: jó a viszony, illetve rossz (elmérgesedett) a viszony a szóban forgó felek között. |