| Szó | Jelentés |
| furia, ae f latin | Szerelmi örjöngés, ihletség |
| inspirál latin | sugalmaz, ihlet, ösztönöz |
| Áron (férfi keresztnév) (héber) | Jelentése: ihletett, tisztánlátó. |
| reveláció latin | megnyilatkozás, kinyilatkozás, ihletés, felismerés |
| inspiráció latin | ihlet, sugalmazás, sugallat, belső ösztönzés |
| motus, us m latin | szellemi tevékenység, indulat, szenvedély, ihlet |
| ábrázat | Arculat ("A hold ábrázata több költőt is megihletett") |
| furor, oris m latin | rajongás, őrült szerelem, rajongó szerelem, ihletettség, elragadtatás |
| vátesz latin | próféta, jós, látó, látnoki erejű, ihletett költő |
| furo, ere latin | tombol, dühöng, szilajkodik, rajong, bolondul vkért abl, ihletett |
| inspirál (latin = "belehel, becsepegtet") | Ihlet, megihlet, ösztönöz, késztet, sugall. "A gyönyörű táj versre inspirálta", "Apám példája inspirált, hogy ezt a pályát válasszam", "Ezt az ötletet a kényszerűség inspirálta". Lelkesít, tevékenységre sarkall. "A sivár környezet nem inspirálta". |
| múzsa (latin = "dal") | Egyike a művészetek és tudományok kilenc ógörög Istennőjének. Költői ihletet adó személy. |
| szimfonikus költemény | Zenekarra írt, irodalmi, képzőművészeti vagy történelmi program ihlette, szabad formájú kompozíció (zene) |
| szimfonikus költemény (görög) | Zenekarra írt, irodalmi, képzőművészeti vagy történelmi program ihlette, szabad formájú kompozíció (zene) |
| inspiráció (latin = "belehelés, becsepegtetés") | Ihlet, sugalmazás, sugallat, belső ösztönzés. "Egy hirtelen inspiráció hatására tollat ragadott", "A kor nagy eszméiből merített inspirációt". Választékos, de nem mindig szükséges szó. |
| mítosz (görög) | Hitrege, az istenek születéséről és tetteiről szóló történet. Egy-egy nép hitregéinek összessége. A mitológia görög és római mitológia irodalmi alkotások sokaságát ihlette napjainkig. |
| poeta doctus (görög, latin = "tanuló költő") | Tudatos, művészetét tudományos alapossággal ismerő költő, aki ihletét gyakran meríti műveltségi élményeiből, a mitológiából, történelemből, idegen kultúrákból, s jelképei és utalásai megértéséhez az olvasó műveltsége is szükséges. "A természetes, ösztönös ihletű Petőfivel összevetve Arany is némiképp poeta doctus". Századunkban kiváltkép ilyen volt Babits, sok idegen nyelvű verscíme, archaizálása, történelmi, irodalmi és mitológiai utalásai vallanak erre. Ez a minősítés egyáltalán nem értékelés, csak a költői alkat egyik lehetséges válfáját jelöli. |
| verbunkos (német = "toborzó") | Toborzó tánc: a toborzók járták nyalka egyenruhában, kedvcsinálónak, s a katonának állt legények velük, illetve ennek a táncnak a jellegzetes zenéje. A verbunkos zene a múlt század magyar műzenéjének alapja volt (Bihari, Mosonyi, Erkel) Bartók és Kodály fellépéséig. A parasztnépdal megismeréséig ez volt a "magyaros"zenei stílus. Liszt és Brahms magyar rapszódiáit, illetve táncait is ez ihlette. |
| próféta (görög) | Az ókori zsidóság körében Jahve Isten szószólója, ihletett és megszállott ember, aki az isteni intelmeket a néppel közli, és a jövendőt megjósolja. "Illés próféta, Jeremiás próféta, stb. " A prófétai könyvek (Ótestamentum). A próféta: Mohamed (mohamedán) - új vallásos tan hirdetője, vallásos szekta feje. "A kóbor próféta"főképp a tanyasiak közt toborozta híveit -- egy eszme szószólója, egy közösség hivatott vezetője. "Kossuth, a szabadság prófétája". Jóstehetségű ember. "Honnan tudnám, nem vagyok én próféta". "Bárcsak a próféta beszélne belőled!". "Senki sem próféta maga hazájában": a szűkebb környezetben nehéz érvényesülni, a közelállók irigység vagy féltékenység miatt nehezen ismerik el a maguk közül való kiválóságát. |
| tükörszó | Olyan szóalkotás, amely az adott nyelv elemeit használja fel, de egy idegen összetételt vesz mintául. Annak elemeit fordítja le és illeszti össze. Sok ilyen tükörszavunk ihlette német példa: "be/látni (ein/sehen), egyet/értés (ein/verstehen), nagy/vonalú (gross/zügig), fel/vágni (auf/schneiden), be/képzelt (ein/gebildet), ki/adós (aus/giebig), pálya/udvar (bahn/hof); angol mintát követ a felhő/karcoló (sky/scraper, tkp "égkarcoló"), latin a be/folyás (in/fluentia), oroszt az össz/-szövetségi (vsze/cojuznü). Az így létrejött szavakon gyakran érződik az idegenszerűség; szerencsés esetben kiszorítja őket egy másik szó, amely a nyelv szelleméből fakad, mint a koronaherceget (kronprinz) a trónörökös, a kinyomást (latin expressio, német ausdruck) a kifejezés: néha tükörszó bizonyul erősebbnek (pl. a pályaudvar az indóház ellenében). Mindenestül mégsem kárhoztathatjuk a tükörszavakat. Sok közülük már nélkülözhetetlenné vált. |