értelmezőszótár.hu

Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára

Találatok erre: hangsebesség

SzóJelentés
hangsebesség
A hang terjedési-sebessége, mely csak a hőmérséklettől függ (száraz levegőben 15 C-fokon tengerszinten 340 m /s) (fizika)
egyhangúan
Változatlan hangon, ugyanazon a hangon, (fárasztó, unalmas) egyformasággal. "Egyhangúan kopog az eső az ablakon". "Napjaink egyhangúan teltek".
Avarhanga
Calluna vulgaris, Erica vulgaris (növény)
Bűzhanga
Rhododendron tomentosum, Ledum palustre (növény)
Hangabarack
Prunus tenella (növény)
Hangafű
Sinapis arvensis (növény)
Hangagyökér
Erica arborea (növény)
Hangarepcsény
Sinapis arvensis (növény)
Hangarózsa
Rhododendron simsii (növény)
ajakhang
Olyan hang, melynek kiejtéséhez az ajak is szükséges (pl. b, f, m, p mássalhangzók illetve az a, o, u, ü, és ezek hosszó változatai kiejtésénél) (nyelvtan)
alaphang
A felhangok vagy részhangok sorát kiváltó hang (zene)
alaphang
Alapállású akkord legmélyebb hangja (zene)
alaphang
Hangsorok első hangja. A tonika (zene)
firhang
Függöny (erdélyi szó)
főhármashangzatok
Valamely hangsor I., IV. vagy V. fokára épített hármashangzatok neve (zene)
haematolymphangioma
Veleszületett rendellenesség, ami nagyszámú, különböző méretű és sűrűn elhelyezkedő nyirokérből áll, amelyekhez kisebb számban hasonló típusú vérerek is csatlakoznak.
hangfelderítés
Ellenséges tüzelőállások helyének akusztikai berendezésekkel való meghatározása (hadi)
hangfelderítés
Tengeralattjárók hangfelderítése hidro-akusztikus berendezések segítségével (hadi)
hangfogó
Szordinó, Dämpfer: vonós és rézfúvós hangszereknél alkalmazott szerkezet a hangerősség csökkentésére (zene)
hangfogó
Vonós és rézfúvós hangszereknél alkalmazott szerkezet a hangerősség csökkentésére (zene)
hangrobbanás
Szuperszonikus sebességű repülőgépek repülésekor hallható robbanásszerű zaj, melynek oka repülés során kialakuló lökéshullám-kúp, melynek nyomán számottevő nyomásváltozás ébred.
hangszerelés
Egy zeneműnek több hangszerre vagy zenekarra való alkalmazása (zene)
hangtompító
Hangfogó: kézifegyverek csőtorkolatára szerelhető, a torkolatdörejt csökkentő szerkezet (hadi is)
hangász
Zenész, muzsikus.
hangászkar
Zenekar. Nyelvújítási szó, hamar elavult, illetve kissé gúnyos értelmet nyert: gyenge, ügyetlen, műkedvelő zenész, illetve zenekar; malacbanda.
hangérték
A hangok időtartamát jelöli (zene)
hármashangzat
Klasszikus értelemben egy hangsor első, harmadik és ötödik hangjának együttese. Van dúr, moll, szűkített és bővített hármashangzat (zene)
infrahang
Az emberi hallás küszöbe alatti frekvenciájú hanghullám (fizika)
kezdősebesség
Kilőtt lövedék, rakéta kezdeti sebessége (hadi is)
körsebesség
Az első kozmikus sebesség (7. 9 km/s) (űrrepülés)
parabolasebesség
Szökési sebesség: a második kozmikus sebesség (űrrepülés)
perilymphangitis
Nyirokeret körülvevő szövetek gyulladása.
sebességváltó
Erőátviteli elem belsőégésű motorral üzemelő gépjármű fordulatszám- és nyomaték átalakítására, mely tengelykapcsolási fokozatokkal működik.
thrombolymphangitis
Nyirokrög képződéssel járó nyirokérgyulladás.
törzshangok
Az előjegyzés nélküli hangsor (c-dúr) módosítatlan hangjai (zene)
törzshangok
Az előjegyzés nélküli hangsor (c-dúr). módosítatlan hangjai (zene)
törzshangsor
Előjegyzés nélküli hangsor (c-dúr) (zene)
törzshangsor
Előjegyzés nélküli hangsor (c-dúr). (zene)
ultrahang
30 000 Hz-nél nagyobb frekvenciával bíró hang.
üveghang
A vonós hangszereken a húr bizonyos csomópontjának gyenge érintésével képezhető harmonikus felhangok (zene)
antikizáló hangsúlyos verselés
A középkori latin költészet verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy verslábát, hogy a hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig hangsúlytalan szótag áll (irodalom)
disszonáns (latin = "össze nem hangzó")
Nem egyező, elütő. "A kellemes hangulatot egy disszonáns közbeszólás zavarta".
rezonátor (latin = "visszhangzó")
A hangrezgést felerősítő berendezés. Ilyen a hegedű, cselló, stb. hangzóteste.
asszonánc (latin-francia = "összecsengés, egybehangzás")
Olyan rím, amelynek tagjaiban a magánhangzók egyeznek, a mássalhangzók legfeljebb hasonlók vagy részben egyezők. A rímnek egy kevésbé tökéletes faja. "Haza - soha, szabadok - válasszatok. A magyar verselésben az asszonánc sokkal gyakoribb, mint a tiszta rím és holmi rossz rímnél becsesb zománc a versen a szép zengő asszonánc (Arany: Vojtina levelei öccséhez)
intonáció
latinzene
hanghordozás, hanglejtés, hangárnyalat, hangnem, hangsúly, hangszín, hangvétel, hangzás
asszonáns
latin
együtt hangzó, zengő, hangzó, visszhangzó
eufonikus (görög)
Jól hangzó, jó hangzású, szépen hangzó, széphangzású (zene is)
instrumentális
latin
hangszeres
yoten (japán)
Hangsúlyozott.
consonantia, ae f
latin
Összecsengés, összehangzás, összhangzat
resonans 2
latin
Visszhangzó, visszahangzó, együtthangzó
conclamo
latin
együtt kiált, fennhangon hirdet, hangoztat, hangosan megsirat holtat
allego
latin
Állít, hangoztat vitat, érvel
eufónia (görög)
hangzás, széphangzás.
concordantia, ae f
latin
Összhang, összehangzás, megegyezés, kiegyezés, egyezség
tuba (olasz)
Legmélyebb hangzású fúvós hangszer (zene)
ütem
Az ütemhangsúlyos verselés alapegysége, egy hangsúlyos és néhány hangsúlytalan szótag kapcsolata (irodalom)
aphonia (görög)
Hangadási képtelenség, hangtalanság.
concinnitas, atis f
latin
művészi összhang, összhangzatosság
concinnitudo, inis f
latin
művészi összhang, összhangzatosság
consonans 2
latin
Összhangzó, kellemesen hangzó
monofónia (görög)
Egybehangzás, egyszólamúság (zene)
vokális
latin
hangzó, hanggal kapcsolatos
tónus (görög = "feszülés")
Beszéd-, hang árnyalata, hangzás, hangszín. "Hangjának lágy, behízelgő tónusa volt".
instrumentum
latinzene
hangszer
dissonans 2
latin
Össze nem hangzó
musice
latin
összhangzatosan
musicus 3 Gr
latin
Összhangzatos
resonator, oris m
latin
Visszhangzó
afónia (görög)
Hangtalanság. Némaság, hangadási képtelenség.
assonantia, ae f
latin
Összecsengés, együtthangzás, zengés, visszhangzás
asszonancia (latin = "együtt hangzás"-francia)
Összecsengés, együtthangzás, zengés, visszhangzás.
dissonantia
latin
Összhang hiánya, külön hangzás
dissonantia, ae f
latin
Széthangzás, egyenetlenség, (hang)zavar
magnetofon (görög)
Hangvisszajátszó, hangfelvevő, hangrögzítő készülék.
modulál
latinzene
hangnemet, hangszínt, hanglejtést változtat
szonáta (olasz)
Többtételes, hangszeres forma (zene)
trombon (olasz)
Nagy hangerejű rézfúvós hangszer (zene)
celesta (olasz)
Enharmonikus hangzású, harmóniumszerű, kis acélrudakat megszólaltató hangszer.
vocalis 2
latin
Énekes, hangzó, énekhangra írt, énekléssel-, hanggal kapcsolatos
akkord (német-olasz)
Hangzat, összhangzat, összecsengés; legalább három különböző magasságú hang egyidejű hangzása (zene)
bombardon (olasz)
Mély hangú rézfúvós hangszer (zene)
szuperszonikus sebességtartomány
Hangon túli, hangfeletti sebességtartomány (fizika)
akusztikus (görög)
Hangtani (fizika)
audio-kazetta (latin-angol)
Hangszalag, hangszalagtok.
diafónia (görög)
Áthallás, széthangzás.
disszonáns
latin
kellemetlenül hangzó
dissonus 3
latin
Össze nem hangzó, zűrzavaros
echo (görög)
Visszhang, hangismétlés.
mussitatio (latin = "magában mormogás")
Hangtalan ajakmozgás.
vokális zene
latin
Énekhangra írt és előadott zene. Ellentéte az instrumentális (hangszeres). zene (zene)
kamarazene
Kis hangszeres együttesre írt zenemű (zene)
gitár
Pengedű, pengető hangszer. Rovátkás fogólapú, kézzel pengetett, hathúros hangszer (zene)
akcentus
latin
hangsúly, hangképzés, kiejtésmód
canor, oris m
latin
Ének, zengés, hangzás
concentio, onis f
latin
Összhang, összhangzó ének
concentus, us m
latin
Összhang, összhangzó ének
concinnus 3
latin
Összehangzó, helyes, kerekded
disszonancia
latin
hangok kellemtelen együtthangzása
eufónia (görög)
Széphangzás, jóhangzás (zene)