Szó | Jelentés |
hangsebesség | A hang terjedési-sebessége, mely csak a hőmérséklettől függ (száraz levegőben 15 C-fokon tengerszinten 340 m /s) (fizika) |
egyhangúan | Változatlan hangon, ugyanazon a hangon, (fárasztó, unalmas) egyformasággal. "Egyhangúan kopog az eső az ablakon". "Napjaink egyhangúan teltek". |
Avarhanga | Calluna vulgaris, Erica vulgaris (növény) |
Bűzhanga | Rhododendron tomentosum, Ledum palustre (növény) |
Hangabarack | Prunus tenella (növény) |
Hangafű | Sinapis arvensis (növény) |
Hangagyökér | Erica arborea (növény) |
Hangarepcsény | Sinapis arvensis (növény) |
Hangarózsa | Rhododendron simsii (növény) |
ajakhang | Olyan hang, melynek kiejtéséhez az ajak is szükséges (pl. b, f, m, p mássalhangzók illetve az a, o, u, ü, és ezek hosszó változatai kiejtésénél) (nyelvtan) |
alaphang | A felhangok vagy részhangok sorát kiváltó hang (zene) |
alaphang | Alapállású akkord legmélyebb hangja (zene) |
alaphang | Hangsorok első hangja. A tonika (zene) |
firhang | Függöny (erdélyi szó) |
főhármashangzatok | Valamely hangsor I., IV. vagy V. fokára épített hármashangzatok neve (zene) |
haematolymphangioma | Veleszületett rendellenesség, ami nagyszámú, különböző méretű és sűrűn elhelyezkedő nyirokérből áll, amelyekhez kisebb számban hasonló típusú vérerek is csatlakoznak. |
hangfelderítés | Ellenséges tüzelőállások helyének akusztikai berendezésekkel való meghatározása (hadi) |
hangfelderítés | Tengeralattjárók hangfelderítése hidro-akusztikus berendezések segítségével (hadi) |
hangfogó | Szordinó, Dämpfer: vonós és rézfúvós hangszereknél alkalmazott szerkezet a hangerősség csökkentésére (zene) |
hangfogó | Vonós és rézfúvós hangszereknél alkalmazott szerkezet a hangerősség csökkentésére (zene) |
hangrobbanás | Szuperszonikus sebességű repülőgépek repülésekor hallható robbanásszerű zaj, melynek oka repülés során kialakuló lökéshullám-kúp, melynek nyomán számottevő nyomásváltozás ébred. |
hangszerelés | Egy zeneműnek több hangszerre vagy zenekarra való alkalmazása (zene) |
hangtompító | Hangfogó: kézifegyverek csőtorkolatára szerelhető, a torkolatdörejt csökkentő szerkezet (hadi is) |
hangász | Zenész, muzsikus. |
hangászkar | Zenekar. Nyelvújítási szó, hamar elavult, illetve kissé gúnyos értelmet nyert: gyenge, ügyetlen, műkedvelő zenész, illetve zenekar; malacbanda. |
hangérték | A hangok időtartamát jelöli (zene) |
hármashangzat | Klasszikus értelemben egy hangsor első, harmadik és ötödik hangjának együttese. Van dúr, moll, szűkített és bővített hármashangzat (zene) |
infrahang | Az emberi hallás küszöbe alatti frekvenciájú hanghullám (fizika) |
kezdősebesség | Kilőtt lövedék, rakéta kezdeti sebessége (hadi is) |
körsebesség | Az első kozmikus sebesség (7. 9 km/s) (űrrepülés) |
parabolasebesség | Szökési sebesség: a második kozmikus sebesség (űrrepülés) |
perilymphangitis | Nyirokeret körülvevő szövetek gyulladása. |
sebességváltó | Erőátviteli elem belsőégésű motorral üzemelő gépjármű fordulatszám- és nyomaték átalakítására, mely tengelykapcsolási fokozatokkal működik. |
thrombolymphangitis | Nyirokrög képződéssel járó nyirokérgyulladás. |
törzshangok | Az előjegyzés nélküli hangsor (c-dúr) módosítatlan hangjai (zene) |
törzshangok | Az előjegyzés nélküli hangsor (c-dúr). módosítatlan hangjai (zene) |
törzshangsor | Előjegyzés nélküli hangsor (c-dúr) (zene) |
törzshangsor | Előjegyzés nélküli hangsor (c-dúr). (zene) |
ultrahang | 30 000 Hz-nél nagyobb frekvenciával bíró hang. |
üveghang | A vonós hangszereken a húr bizonyos csomópontjának gyenge érintésével képezhető harmonikus felhangok (zene) |
antikizáló hangsúlyos verselés | A középkori latin költészet verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy verslábát, hogy a hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig hangsúlytalan szótag áll (irodalom) |
disszonáns (latin = "össze nem hangzó") | Nem egyező, elütő. "A kellemes hangulatot egy disszonáns közbeszólás zavarta". |
rezonátor (latin = "visszhangzó") | A hangrezgést felerősítő berendezés. Ilyen a hegedű, cselló, stb. hangzóteste. |
asszonánc (latin-francia = "összecsengés, egybehangzás") | Olyan rím, amelynek tagjaiban a magánhangzók egyeznek, a mássalhangzók legfeljebb hasonlók vagy részben egyezők. A rímnek egy kevésbé tökéletes faja. "Haza - soha, szabadok - válasszatok. A magyar verselésben az asszonánc sokkal gyakoribb, mint a tiszta rím és holmi rossz rímnél becsesb zománc a versen a szép zengő asszonánc (Arany: Vojtina levelei öccséhez) |
intonáció latinzene | hanghordozás, hanglejtés, hangárnyalat, hangnem, hangsúly, hangszín, hangvétel, hangzás |
asszonáns latin | együtt hangzó, zengő, hangzó, visszhangzó |
eufonikus (görög) | Jól hangzó, jó hangzású, szépen hangzó, széphangzású (zene is) |
instrumentális latin | hangszeres |
yoten (japán) | Hangsúlyozott. |
consonantia, ae f latin | Összecsengés, összehangzás, összhangzat |
resonans 2 latin | Visszhangzó, visszahangzó, együtthangzó |
conclamo latin | együtt kiált, fennhangon hirdet, hangoztat, hangosan megsirat holtat |
allego latin | Állít, hangoztat vitat, érvel |
eufónia (görög) | Jó hangzás, széphangzás. |
concordantia, ae f latin | Összhang, összehangzás, megegyezés, kiegyezés, egyezség |
tuba (olasz) | Legmélyebb hangzású fúvós hangszer (zene) |
ütem | Az ütemhangsúlyos verselés alapegysége, egy hangsúlyos és néhány hangsúlytalan szótag kapcsolata (irodalom) |
aphonia (görög) | Hangadási képtelenség, hangtalanság. |
concinnitas, atis f latin | művészi összhang, összhangzatosság |
concinnitudo, inis f latin | művészi összhang, összhangzatosság |
consonans 2 latin | Összhangzó, kellemesen hangzó |
monofónia (görög) | Egybehangzás, egyszólamúság (zene) |
vokális latin | hangzó, hanggal kapcsolatos |
tónus (görög = "feszülés") | Beszéd-, hang árnyalata, hangzás, hangszín. "Hangjának lágy, behízelgő tónusa volt". |
instrumentum latinzene | hangszer |
dissonans 2 latin | Össze nem hangzó |
musice latin | összhangzatosan |
musicus 3 Gr latin | Összhangzatos |
resonator, oris m latin | Visszhangzó |
afónia (görög) | Hangtalanság. Némaság, hangadási képtelenség. |
assonantia, ae f latin | Összecsengés, együtthangzás, zengés, visszhangzás |
asszonancia (latin = "együtt hangzás"-francia) | Összecsengés, együtthangzás, zengés, visszhangzás. |
dissonantia latin | Összhang hiánya, külön hangzás |
dissonantia, ae f latin | Széthangzás, egyenetlenség, (hang)zavar |
magnetofon (görög) | Hangvisszajátszó, hangfelvevő, hangrögzítő készülék. |
modulál latinzene | hangnemet, hangszínt, hanglejtést változtat |
szonáta (olasz) | Többtételes, hangszeres forma (zene) |
trombon (olasz) | Nagy hangerejű rézfúvós hangszer (zene) |
celesta (olasz) | Enharmonikus hangzású, harmóniumszerű, kis acélrudakat megszólaltató hangszer. |
vocalis 2 latin | Énekes, hangzó, énekhangra írt, énekléssel-, hanggal kapcsolatos |
akkord (német-olasz) | Hangzat, összhangzat, összecsengés; legalább három különböző magasságú hang egyidejű hangzása (zene) |
bombardon (olasz) | Mély hangú rézfúvós hangszer (zene) |
szuperszonikus sebességtartomány | Hangon túli, hangfeletti sebességtartomány (fizika) |
akusztikus (görög) | Hangtani (fizika) |
audio-kazetta (latin-angol) | Hangszalag, hangszalagtok. |
diafónia (görög) | Áthallás, széthangzás. |
disszonáns latin | kellemetlenül hangzó |
dissonus 3 latin | Össze nem hangzó, zűrzavaros |
echo (görög) | Visszhang, hangismétlés. |
mussitatio (latin = "magában mormogás") | Hangtalan ajakmozgás. |
vokális zene latin | Énekhangra írt és előadott zene. Ellentéte az instrumentális (hangszeres). zene (zene) |
kamarazene | Kis hangszeres együttesre írt zenemű (zene) |
gitár | Pengedű, pengető hangszer. Rovátkás fogólapú, kézzel pengetett, hathúros hangszer (zene) |
akcentus latin | hangsúly, hangképzés, kiejtésmód |
canor, oris m latin | Ének, zengés, hangzás |
concentio, onis f latin | Összhang, összhangzó ének |
concentus, us m latin | Összhang, összhangzó ének |
concinnus 3 latin | Összehangzó, helyes, kerekded |
disszonancia latin | hangok kellemtelen együtthangzása |
eufónia (görög) | Széphangzás, jóhangzás (zene) |