| Szó | Jelentés |
| antikizáló hangsúlyos verselés | A középkori latin költészet verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy verslábát, hogy a hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig hangsúlytalan szótag áll (irodalom) |
| egyhangúan | Változatlan hangon, ugyanazon a hangon, (fárasztó, unalmas) egyformasággal. "Egyhangúan kopog az eső az ablakon". "Napjaink egyhangúan teltek". |
| kiegyensúlyozott diéta | Olyan étrend, amely ésszerű mennyiségben tartalmazza az esszenciális élelmiszereket. |
| kiegyensúlyozott occlusio | A fogak egyidejű kontaktusa a jobb, a bal, az elülső és a hátsó occlusios területeken normál viszonyok között. |
| akcentus (latin = "hangsúly") | Ejtésmód, hangsúly, hanglejtés, nyomaték, hangnyomat, kiejtés, hanghordozás, beszédmód, idegen ejtés, árnyalat, mellékzönge. Főleg az idegen akcentus, németes akcentus-féle szókapcsolatokban használjuk, néha önállóan is: "Húsz éve él Magyarországon, de még mindig akcentussal (= idegenes ejtésmódban) beszél". Választékos szó. |
| ütemhangsúlyos verselés | A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos változása adja ritmust Balassi Bálint "Hogy Júliára talála, így köszöne neki" című versében is így keletkezik a ritmus (irodalom) |
| yoten (japán) | Hangsúlyozott. |
| ütem | Az ütemhangsúlyos verselés alapegysége, egy hangsúlyos és néhány hangsúlytalan szótag kapcsolata (irodalom) |
| intonáció latinzene | hanghordozás, hanglejtés, hangárnyalat, hangnem, hangsúly, hangszín, hangvétel, hangzás |
| Avarhanga | Calluna vulgaris, Erica vulgaris (növény) |
| Bűzhanga | Rhododendron tomentosum, Ledum palustre (növény) |
| Hangabarack | Prunus tenella (növény) |
| Hangafű | Sinapis arvensis (növény) |
| Hangagyökér | Erica arborea (növény) |
| Hangarepcsény | Sinapis arvensis (növény) |
| Hangarózsa | Rhododendron simsii (növény) |
| ajakhang | Olyan hang, melynek kiejtéséhez az ajak is szükséges (pl. b, f, m, p mássalhangzók illetve az a, o, u, ü, és ezek hosszó változatai kiejtésénél) (nyelvtan) |
| alaphang | A felhangok vagy részhangok sorát kiváltó hang (zene) |
| alaphang | Alapállású akkord legmélyebb hangja (zene) |
| alaphang | Hangsorok első hangja. A tonika (zene) |
| atomsúly | Egy atom tömegének és a szénatom 1/12 részének hányadosa (kémia) |
| egyensúlye | Az utriculus, a sacculus és a hártyás labirintus félkörös ívjáratainak gyűjtőneve, mindegyik tartalmaz szőrsejtekből álló receptorhámot, amit a nervus vestibularis idegez be. |
| ejtősúly | Az ejtőrúdhoz (Ld. ott) hasonló műszaki felderítő eszköz (hadi) |
| fajsúly | Bármely test tömege egy vele azonos térfogatú, egységnek tekintett test tömegéhez viszonyítva; rendszerint a folyadék súlyát a desztillált víz súlyához viszonyítják. |
| firhang | Függöny (erdélyi szó) |
| főhármashangzatok | Valamely hangsor I., IV. vagy V. fokára épített hármashangzatok neve (zene) |
| haematolymphangioma | Veleszületett rendellenesség, ami nagyszámú, különböző méretű és sűrűn elhelyezkedő nyirokérből áll, amelyekhez kisebb számban hasonló típusú vérerek is csatlakoznak. |
| hangfelderítés | Ellenséges tüzelőállások helyének akusztikai berendezésekkel való meghatározása (hadi) |
| hangfelderítés | Tengeralattjárók hangfelderítése hidro-akusztikus berendezések segítségével (hadi) |
| hangfogó | Szordinó, Dämpfer: vonós és rézfúvós hangszereknél alkalmazott szerkezet a hangerősség csökkentésére (zene) |
| hangfogó | Vonós és rézfúvós hangszereknél alkalmazott szerkezet a hangerősség csökkentésére (zene) |
| hangrobbanás | Szuperszonikus sebességű repülőgépek repülésekor hallható robbanásszerű zaj, melynek oka repülés során kialakuló lökéshullám-kúp, melynek nyomán számottevő nyomásváltozás ébred. |
| hangsebesség | A hang terjedési-sebessége, mely csak a hőmérséklettől függ (száraz levegőben 15 C-fokon tengerszinten 340 m /s) (fizika) |
| hangszerelés | Egy zeneműnek több hangszerre vagy zenekarra való alkalmazása (zene) |
| hangtompító | Hangfogó: kézifegyverek csőtorkolatára szerelhető, a torkolatdörejt csökkentő szerkezet (hadi is) |
| hangász | Zenész, muzsikus. |
| hangászkar | Zenekar. Nyelvújítási szó, hamar elavult, illetve kissé gúnyos értelmet nyert: gyenge, ügyetlen, műkedvelő zenész, illetve zenekar; malacbanda. |
| hangérték | A hangok időtartamát jelöli (zene) |
| hármashangzat | Klasszikus értelemben egy hangsor első, harmadik és ötödik hangjának együttese. Van dúr, moll, szűkített és bővített hármashangzat (zene) |
| infrahang | Az emberi hallás küszöbe alatti frekvenciájú hanghullám (fizika) |
| perilymphangitis | Nyirokeret körülvevő szövetek gyulladása. |
| súlyekvivalens | 1 liter 1 normálos oldatban lévő anyag súlya (kémia) |
| súlyekvivalens | Egy elem akkora mennyiségének súlya grammban, mely egy gramm hidrogénnel vegyületet alkot vagy azt helyettesíti. |
| súlyekvivalens | Egy reakcióban résztvevő atom vagy atomcsoport atom- vagy molekulasúlya grammban kifejezve, osztva a reakció során az atomok vagy atomcsoport által leadott, felvett, illetve megosztott elektronok számával (kémia) |
| súlypont | A test vagy egy rendszer ama pontja, melyre a tömegével megegyező nyomást gyakorolva a tárgyra ható erők egyensúlyban lesznek, az ember anatómiai súlypontja a második sacralis csigolya előtt van. |
| súlyzár | Önműködő fegyver reteszeletlen zárszerkezete (hadi) |
| thrombolymphangitis | Nyirokrög képződéssel járó nyirokérgyulladás. |
| törzshangok | Az előjegyzés nélküli hangsor (c-dúr) módosítatlan hangjai (zene) |
| törzshangok | Az előjegyzés nélküli hangsor (c-dúr). módosítatlan hangjai (zene) |
| törzshangsor | Előjegyzés nélküli hangsor (c-dúr) (zene) |
| törzshangsor | Előjegyzés nélküli hangsor (c-dúr). (zene) |
| ultrahang | 30 000 Hz-nél nagyobb frekvenciával bíró hang. |
| üveghang | A vonós hangszereken a húr bizonyos csomópontjának gyenge érintésével képezhető harmonikus felhangok (zene) |
| disszonáns (latin = "össze nem hangzó") | Nem egyező, elütő. "A kellemes hangulatot egy disszonáns közbeszólás zavarta". |
| kapitalizáció súlyozású index | Olyan tőzsde-index, melyben a kosarat alkotó papírok kapitalizációjuk arányában szerepelnek (tőzsde) |
| rezonátor (latin = "visszhangzó") | A hangrezgést felerősítő berendezés. Ilyen a hegedű, cselló, stb. hangzóteste. |
| asszonánc (latin-francia = "összecsengés, egybehangzás") | Olyan rím, amelynek tagjaiban a magánhangzók egyeznek, a mássalhangzók legfeljebb hasonlók vagy részben egyezők. A rímnek egy kevésbé tökéletes faja. "Haza - soha, szabadok - válasszatok. A magyar verselésben az asszonánc sokkal gyakoribb, mint a tiszta rím és holmi rossz rímnél becsesb zománc a versen a szép zengő asszonánc (Arany: Vojtina levelei öccséhez) |
| forzando (olasz) | Erősítve, hangsúlyosan (zene) |
| forzato (olasz) | Erősítve, hangsúlyosan (zene) |
| sforzando (olasz) | Hangsúlyozva, erősen (zene) |
| sforzato (olasz) | Hangsúlyozva, erősen (zene) |
| asszonáns latin | együtt hangzó, zengő, hangzó, visszhangzó |
| eufonikus (görög) | Jól hangzó, jó hangzású, szépen hangzó, széphangzású (zene is) |
| provincialismus, us m latin | szűk területi érdekek hangsúlyozása |
| instrumentális latin | hangszeres |
| akcentus latin | hangsúly, hangképzés, kiejtésmód |
| consonantia, ae f latin | Összecsengés, összehangzás, összhangzat |
| resonans 2 latin | Visszhangzó, visszahangzó, együtthangzó |
| marcato (olasz) | Kiemelve, hangsúlyozva, nyomatékkal, nyomatékosan (zene) |
| conclamo latin | együtt kiált, fennhangon hirdet, hangoztat, hangosan megsirat holtat |
| ne latin | Kérdőszó a kérdés hangsúlyos szavához járul -e?, vajon, …-e?. |
| allego latin | Állít, hangoztat vitat, érvel |
| kompenzál latin | kárpótol, kiegyenlít, ellensúlyoz, beszámít |
| ratio gravis latin | Súlyos ok, súlyos indok |
| eufónia (görög) | Jó hangzás, széphangzás. |
| labilitás | Bizonytalanság, kiegyensúlyozatlanság. |
| atónia (görög) | A tónus (Ld. ott) hiánya, petyhüdtség, renyheség, izomrenyheség, hangsúlytalanság. |
| emfatikus (görög) | Nyomatékos, hangsúlyos, érzelmileg színezett, nagy hévvel, indulattal előadott. |
| concordantia, ae f latin | Összhang, összehangzás, megegyezés, kiegyezés, egyezség |
| tuba (olasz) | Legmélyebb hangzású fúvós hangszer (zene) |
| accentus, us m latin | Ékezet, hangsúly jele |
| aphonia (görög) | Hangadási képtelenség, hangtalanság. |
| concinnitas, atis f latin | művészi összhang, összhangzatosság |
| concinnitudo, inis f latin | művészi összhang, összhangzatosság |
| consonans 2 latin | Összhangzó, kellemesen hangzó |
| harmonia (görög) | Belső béke, kiegyensúlyozottság. |
| monofónia (görög) | Egybehangzás, egyszólamúság (zene) |
| picnicus 3 latin | derűs, derűlátó, kiegyensúlyozott |
| vokális latin | hangzó, hanggal kapcsolatos |
| dicrotismus | A pulzus ama formája, amelyben az artériát tapintva kettős ütés érezhető minden szívverés idején. A dicrot hullám hangsúlyozottsága. |
| pornográf (görög) | A nemiséget hangsúlyozó, az érzékiséget felajzó, parázna (mozi, fénykép, írás, rajz) |
| tónus (görög = "feszülés") | Beszéd-, hang árnyalata, hangzás, hangszín. "Hangjának lágy, behízelgő tónusa volt". |
| akcentus latin | ejtésmód, hangsúly, hanglejtés, nyomaték, hangnyomat, kiejtés, hanghordozás, beszédmód, idegen ejtés, árnyalat, mellékzönge |
| acuitas | Súlyosság. |
| instrumentum latinzene | hangszer |
| dissonans 2 latin | Össze nem hangzó |
| gravis latin | Súlyos |
| musice latin | összhangzatosan |
| musicus 3 Gr latin | Összhangzatos |
| resonator, oris m latin | Visszhangzó |