| Szó | Jelentés |
| favete linguis et animis! latin | Tartózkodjatok a gonosz szavaktól és gondolatoktól!. |
| vasorrú bába | A népmesékben a gonosz boszorkány egyik elnevezése. |
| dög (szleng) | Állat. Gonosz nő. "Jó dög! (jó nő!)". |
| niger 3, gra, grum latin | szomorú, borzalmas, rossz, gonosz lelkű |
| nigerrimus latin | legszomorúbb, legborzalmasabb, legrosszabb, leggonoszabb lelkű |
| improbe latin | erkölcsileg rosszul, gonoszul, becstelenül, elvetemülten, istentelenül |
| improbus 3 latin | erkölcsileg rossz, gonosz, becstelen, elvetemült, istentelen |
| sátán (héber, arab) | Ördög, a gonosz, az alvilág ura. Kísértő, csábító. |
| démoni (görög) | Gonosz, sátáni, ördögi csábos, csábító, kihívó, érzéki. |
| pokoli (szláv) | Borzasztó, ördögi, gyalázatos, embertelen, gonosz, átkozott, szörnyű. |
| lúdvérc | A bolygó tűzként megjelenő gonosz szellemet nevezik így a babonákban. Más szóval lidér (ld. ott). Különben kínos, nyomasztó álmokat okozó gonosz szellemnek is tartják. |
| sátáni (héber, arab) | Gonosz, kegyetlen, embertelen, ördögi, alvilági, gúnyos, kárörvendő, hátborzongató. |
| akasztófáravaló | Gonosz, rossz ember elnevezése. Haszontalan, mihaszna dolgokat is jelzünk vele. |
| pokol | A túlvilági örök szenvedés helye, ahová a gonoszok kerülnek. Ennek a képzeletbeli helynek az ura az ördög, a bűnre csábító gonosz szellem, egykori angyal, aki gonosszá vált. A pokollal kapcsolatos kifejezések: pokolba vele, pokolba kíván, elszabadul a pokol - mind rossz kívánságokra, eseményekre utalnak. Hasonlóan az ördögfajzat, ördögi, az ördögbe vele fordulatok is negatív jelentésűek. |
| fortély | Ravasz csel, furfang, gonosz mesterkedés. "Fortély ellen fortély, erőszak ellen erő, és fegyver ellen fegyver" (Berzsenyi) |
| lator | A gonosztevőt, az elvetemült embert nevezték így. |
| lidércfény | Az égő mocsárgáz imbolygó lángja. Ebből vette a banonás hit, hogy a lidérc az nem más, mint bolygótűzként megjelenő gonosz szellem. |
| manó | A német mesevilág koboldja költözött ezen a néven a magyar mesevilágba. Erdei törpe, gonosz szellem, mesebeli lény. |
| bányarém | Bányák, föld alatti üregek gonosz szellem, melyet a babonás hiedelem vörös sipkás törpék létével azonosítottak. |
| kimutatja a foga fehérjét | Akaratlanul is elárulja gonoszságát, rossz szándékát. A fogak kimutatása, vagyis a vicsorgás embernél és állatnál egyaránt a barátságtalanság jelzése. |
| cakó | Gólya barátom! A gonosz cakó megcsalt téged, hogy várt fiú helyett ismét leányt hozott" (Berzenyi: Barátom). Nyelvjárási szó. |
| démon (görög = "istenség, szellem") | Rossz szellem, gonosz lélek, ördög, aki a régi babonás és vallásos hit szerint embereket száll meg, hogy gyötörje és vad, vagy különös tettekre bírja őket. Képes értelemben is: "Megszállta az öldöklés démona, mindenkit kivégeztetett, aki a kezébe került". "Igéző szépségű, de szívtelen és gonosz nő, mint pl. Plankenhorst Alphonsine "A kőszívű ember fiai"-ban. |
| Haramia | Az erdők, mezők de még a városok rablóit, gonosztevőit, betyárjait is így nevezték. A kifejezés ma is él, és elsősorban a gonosz ember jelzője. A szó az arab nyelvből jött hozzánk, jelentése rabló, tolvaj, erőszakkal megszerző. |
| boszorkány | Természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező, ártó szándékú asszonyt, a mesékben a csúnya, gonosz vénasszonyt nevezték így, aki az ördöggel cimborál, mások kárát akarva. |
| démonikus (görög) | Túlvilági hatalommal bíró, félelmes és titokzatos hatású, igéző, ördögi démoni gonoszság. "Démonikus erő áradt belőle". Mai értelmét a keresztény hitvilágban nyerte. |
| fortély | Ravasz csel, furfang, gonosz mesterkedés. Bonyolult dolognak, szerkezetnek a nyitja, működési elve. A német Vorteil szóból származik amely előnyt, előnyös helyzetet és mesterfogást jelent. |
| lidérc | Régibb alakjai: lederc, lidroc, lidröc, lidörc, lidvérc, lüdérc, ludvérc. Egyik legrégibb keletű értelme "pokolbeli szellem", "gonosz lélek", maga az "ördög" vagy "boszorkány" valamely megtestesülésében. |
| ármány | A XVIII. sz.-an még általán gonosz, elvetemült, istentelen jelentésű "ármányos" szóból gyökelvonás utján keletkezett. Intrika. "Ármány és szerelem (Friedrich Schiller drámája, 1783)". |
| bandita (olasz) | Haramia, útonálló, rabló, gonosztevő, gazember, bűnöző, rablógyilkos, zsivány. |
| lélektelen | Gépies, kedv és érdeklődés nélkül végzett (munka). "Belefáradt a lélektelen robotba", "Lélektelenül intézték a kérelmezők ügyeit". Van, aki lelketlent mond helyette, pedig az (legalábbis mai nyelvünkön) mást jelent: gonoszt, kegyetlent, szívtelent. |
| banya | A boszorkány enyhébb változata. Mindenképpen elítélő szó, csúf, vénasszonyt jelent, aki nem föltétlenül gonosz, de ellenszenves. Hozzá hasonló jelentésű szó a szipirtyó, a vén szatyor, vénasszony, vén csoroszlya, klepszidra, sárkány, a mesékben a vasorrú bába. |
| fortélyos (német = "előnyös") | Ravasz, körmönfont, furfangos, ármányos. "Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény. " (József A. : Hazám). A költő itt a szép, alliteráló (betűrímes) szókapcsolatban bravúrosan sűrít: voltaképp nem a félelem a fortélyos, hanem azok, akik a népet gonosz mesterkedéseikkel félelemben tartják. |
| gengszter (angol) | Gonosztevő, gyilkos, rabló, gazember, útonálló, bitang, haramia, martalóc; szervezett bűnöző csoport vagy hálózat tagja. |
| Kísértet | Más néven hazajáró lélek, a néphitben a testetlen és árnyék szerű hazajáró halott. A babonás vélekedés szerint azok, akik a földi életükben valamit nem végeztek el kellően, vagy valami gonoszságot műveltek, nem lelnek nyugtot sírjukban és visszajárnak, hogy az élőket riasszák. Ezernyi babonás vélekedés kering a kísértetekről, akik bármilyen alakban megjelenhetnek. |
| zsúp | A zsúpnak való kévéket, elsősorban az árpáét, csépeléskor nem oldják el, hanem oldatlanul verik ki, majd elteszik télre, és akkor még egyszer végigcsépelik, kézzel. Két kévéből kötnek egy zsúpkévét. Ezt kétféleképpen tehetik a tetőre. Több helyen falvakban a tető csúcsára szalmából emberfejet, állatot, csillagot, keresztet alakítottak ki. Ennek gonoszűző szerepe volt. |
| bogárzik | Megvadultan futkároz. Lóra, marhára mondják, ha bögölyök csípésétől megvadulva futkározni kezdenek: "Szétbogárzik a ménes, a gulya. Gonosz egy ló a tett: fölveszi gazdáját, hagyja előbb fékkel igazítni száját, de nekibogárzik minden kicsiségre, viszi tűznek-viznek, lehajítja végre (Arany: Buda halála) |
| forspont (német = "előfogat") | Forspont. Régi hadiadó-fajta, katonai szállításhoz kötelezően szolgáltatott igásállat, előfogat. "Vagyon hazánkban két gonosz ember, a Porció Pál és Forspont Péter: ez a Porció mindent földhöz vér (= ver), Forspont pediglen lovat, ökröt kér (XVIII. sz,-i parasztének). Elavul szó. |
| állatmese | A szerző a kor visszásságait, főképpen a gonosz hatalmasok hazug erkölcseit öltöztette az állatmesék köntösébe. A költő minden esetben közli a történetek "megfejtését", az erkölcsi tanulságot. Állatai rendszerint saját természetüknek megfelelően viselkednek, de egyben emberi tulajdonságokat, magatartásokat testesítenek meg. Állatmese szerzők: Aesopus, Phaedra, La Fontaine (irodalom) |
| hazárd (francia = "véletlen") | Kockázatos, könnyelműen kockázatot vállaló. "Gonosz bölcsesség ez, de béke, és az kell. Kétségbeesés, undor, de béke mégis, és vak változás hazárd reménye" (Szabó Lőrinc: Célok és hasznok között). A hazárdjátékban (kockajáték, rulett, huszonegyes, stb.) nem a játékos tudása, hanem kizárólag a szerencse dönt, ezért pénzben játszani őket sok helyen tilos, illetve erre kijelölt helyeken, a játékkaszinókban szabad csak. |
| visszavonás | A régi nyelvben: "viszálykodás, pártütés, ellenszegülés". "A szent rokonvérbe feresztő visszavonás tüze közt megálltál" (Berzsenyi: A magyarokhoz). Az alapjául szolgáló ige nem a "visszavon", hanem az elavult "visszát von", azaz "ellenszegül". "Tanusítja Bornemissza Péter a "Magyar Élektrá"-ban (XVI. sz.) olyha (= olykor) te is visszát vonsz vala, de ha eszedbe nem veszed magad, gonoszul jársz". |
| hagymáz | Lázas önkívületi állapot, delírium. " Ádám: Ah Lucifer, mi rettentő beszéd ez? Lucifer: a haldokló hagymázos őrülése" (Madách: Az ember tragédiája). Eredetileg tífuszt jelentett; ezzel a betegséggel együtt jár az eszméletvesztés, az öntudat elködösödése (a tüphosz görög értelme is "füst, gomolygás"). Nincs köze a "hagymához". Ősi, finnugor eredetű összetétel, s gonosz szellemek okozta betegséget jelentett. Elavult szó. |
| pribék (szláv) | Hóhér, hóhérsegéd. Eredetileg (XVI. sz.) szökevényt, az ellenséghez átállt árulót jelentett, mint Zrínyinél is olvassuk: "Sok gonosz történt a pribékektől, és félni kell attúl igen, mert ha az ő nemzetit, hitit el meri árulni, miképpen gondolhatod te, hogy néked hű leszen később hitvány, elvetemült embert értettek rajta, útonállót, és csak legvégül "hivatásból kegyetlenkedőt". Ma már "hóhér"jelentésében is régies, bár beszélünk pl. fasiszta pribékekről. |
| lelketlen | Régebben a szó betű szerinti értelmében annyit tett: "lélek nélkül való". "Szép vagy oh hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben, téridet országos négy folyam árja szegi; ám természettől mind ez lelketlen ajándék; naggyá csak fiaid szent akaratja lehet" (Vörösmarty: Magyarország címere). A szó ma "kíméletlent, gonoszt"jelent. Ha eredeti értelmét akarjuk kifejezni, lélektelen alakját használjuk: "lélektelen robot". |
| kísért | Eredeti jelentése: "megkísérel, próbálkozik". "Csak játszol a karddal, övezni kísérted" (Arany: Buda halála). Ez a jelentése elavult, csak az "istenkísértés"szóban él. Ezt esztelen, vakmerő tettre mondjuk, amely mintegy próbára teszi Isten türelmét és az isteni gondviselést. Bűnre csábít (azaz próbára teszi a becsületességét). "Kísértő alkalom távozz tőlem, kísértő!". Mivel a bűnre csábítást régen a gonosz léleknek tulajdonították, így alakult ki a kísért ige ma is jól ismert jelentése: "halott lelkeként visszajár, látható alakban megjelenik élete volt színhelyén". Átvitt értelemben is: "Ezekben a barbár intézkedésekben a középkor szelleme kísért". |
| ordas | Eredeti jelentése: "barnával tarkázott fekete", mint bunda színe. A farkasra olyanformán alkalmazták mint a lóra pejt, derest. Az "ordas farkas"jelzős szókapcsolatból főnévvé önállósult. "Farkas leszek, takaros, varázs-üttön (= varázstól érintve) megállok, ordas társam mind habos - mosolyogni próbálok" (József Attila: Bánat). Melléknévi jelentése idővel a farkas kegyetlenségével telítődött, így beszélünk - kissé költőien - "ordas indulatokról, ordas némberről (= gonosz, erőszakos, gyűlölködő nőről) vagy - ismét József Attilát idézve - "ordas (= pusztító, kegyetlen) eszmékről". "S mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, honnan uszulnak ránk új ordas eszmék" (Thomas Mann üdvözlése). Néhol a kiforratlan, csípős mustot "ordas bornak"hívják. "Ordas újbor a pohárban: hozzálátnak ketten-hárman" (Arany: Az egri lány). Ilyen értelmében a szó Feltehetőena zavaros újbor színére utal. |
| merény | Kezdetben "merész tettet, kísérletet, vállalkozást"jelentett, akárcsak bővült formája, a merénylet. "Íly kétkedés által sok nagyszerű, fontos merény kifordul medriből s elveszti "tett"nevét". (Shakespeare: Hamlet - Arany fordítása). Hamarosan mindkét szó a "fontos személy meggyilkolására tett kísérlet"értelmet nyerte, ezért találjuk Vörösmartynál "gonosztett, gyilkolás"jelentésben. "Bukott a jó, tombol a gaz merény: nincsen remény!" (Az emberek). Nyelvújítás kori képzések a mer ("merészel") igéből. Elavult szó. |