értelmezőszótár.hu

Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára

Találatok erre: dombéroz

SzóJelentés
dombéroz
Dorbézol, tivornyázik, féktelenül mulat. "Mire a pandúrok odaértek, a betyár már a harmadik falu kocsmájában dombérozott a cimboráival". Tájnyelvi szó.
caelator, oris m
latin
Vésnök, domborműves
tumulus
latin
Sírdomb, dombsír
tumulus, i m
latin
dombsír, sírdomb
domb
Síkságokból kimagasodó domborzatforma, melynek viszonylagos magassága nem haladja meg a 200 métert (természetföldrajz)
domborzat
A földfelszín formái, formai változatossága (természetföldrajz)
dombraszökő
Cukros kukoricalé (Gyimesek) (erdélyi szó)
dombérozik
Dorbézol (székely szó)
bas-relief (francia)
Síkdombormű, mélydombormű: lapos (fél) dombormű (művészet)
eminentia, ae f
latin
Szembeszökő rész, kidomborodás
Hautrelief (német)
Kiemelkedő dombormű, magas dombormű.
malignus exophthalmus
A szemgolyó heveny, progresszív kidomborodása.
mons pubis
latin
Vénusz-domb, szeméremdomb (anatómia)
monticulus, i m
latin
dombocska, kis domb (anatómia)
relief (francia)
Dombormű (művészet). Domborzat (földrajz)
papillocarcinoma
Olyan karcinoma, amelyre papillaris szerkezet és a daganatsejtek ujjszerű kidomborodása jellemző. A kidomborodásokat belül elhelyezkedő fibrosus állomány merevíti.
Bökény (férfi keresztnév) (török-magyar )
Jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.
embléma
latin
berakott munka, domborműves díszítmény, mozaik
ponk
Kis domb, dombocska (erdélyi szó)
talipes cavus
A láb normál ívének fokozott kidomborodása.
varicomphalus
Varicosus vénák által okozott kidomborodás a köldöknél.
papilla,
Valamely kis elődomborodó nyúlvány (Ld. dudor a papula kicsinyítő képzős formája, kidomborodás)
konvex
latin
domború
crusta, ae f
latin
dombormű
patrica, ae f
latin
dombormű
trébel (német)
Domborít.
Bercel (férfi keresztnév) (bolgár-kabar-magyar)
Jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.
anagliptikus nyomás
Dombormű nyomás. Gyakorlati haszna bankkártyák, vakírások dombornyomatának készítésében van.
Collinus 3
latin
dombon levő
caelamen, inis, n
latin
Véset, dombormű
collis insurgit
latin
domb emelkedik
convexus 3
latin
domború (pl. lencse)
cumulus, i m
latin
domb (anatómia)
in rilievo (olasz)
Kidomborítva (zene)
mons, montis m
latin
domb, hegy
előhegység
Hegyvidékek szélein elhelyezkedő, a hegyvidéktől alacsonyabb dombos felszínű vidék (természetföldrajz)
jégpajzs
Jégtakaró, amelynek középső része kidomborodik függetlenül az alatta lévő domborzattól (természetföldrajz)
Dombi füzike
Epilobium collinum (növény)
Dombi ibolya
Viola collina (növény)
Domború harmatgomba
Stropharia semiglobata (növény)
Domború likacsosgomba
Hapalopilus rutilans (növény)
Napkeleti dombvirág
Szümcső, Szümcsös mag (Bunias orientalis) (növény)
Tengeri dombvirág
Neslia paniculata ssp. paniculata (növény)
domború likacsosgomba
Hapalopilus rutilans (gomba)
fluviális domborzatforma
Folyó vizek munkája által létrehozott domborzatformák (természetföldrajz)
Brazilcseresznye
Eugenia dombeyi (növény)
Grumihama (indogermán)
Eugenia dombeyi (növény)
agger, eris m
latin
domb, magaslat, kiemelkedés
bustum, i n
latin
Sír, sírdomb, síremlék
camea
latin
domborúan vésett ékkő
contumulo
latin
Sírdombbal befed, elhantol
dűne (holland)
Szél által összehordott homokdomb.
kaptató
Meredek emelkedő, domboldal.
mons, montis m
latin
domb, kiemelkedés (anatómia)
plánkonvex (görög)
Sík-domború (pl. lencse)
tumulus, i m
latin
domb, halom, kiemelkedés
síkság
A szárazföld lapos vagy dombos területe, amelyen a szintkülönbségek nem érik el a 200 m-t (természetföldrajz)
Cynosarges, is n Gr
latin
domb Athén északi részén
Cynoscephalae, arum f Gr
latin
dombsor a thessaliai Pheraetől nyugatra
Kámea (női keresztnév) (olasz-magyar)
Jelentése: domborúan vésett kő.
Maesia silva, ae f
latin
erdős dombsor Veii tájékán
dűne (német)
Futóhomok halom, homokdomb, homokbucka.
emineo, ui
latin
láthatóvá lesz, megmutatkozik, kidomborodik, kitűnik
orográfia (görög = "hegyleírás")
A domborzat elemeinek leírása, osztályozása.
plakett (francia)
Emlékérem, érem, (kisméretű) dombormű.
dűnék (német = "homokdomb")
Tengerparton, tóparton, folyóparton keletkező parabola alakú homokdombok. Homokdombok a sivatagban, amelyet a szél hord össze és mozgat (természetföldrajz)
asper 3, era, erum
latin
Érdes, durva, rögös, egyenetlen, domborműves serleg, zordon éghajlat, háborgó tenger, szúrós tövis, új (még nem kopott) pénz
aspere
latin
Érdesen, durván, rögösen, egyenetlenül, domborművesen serleg, zordanéghajlat, háborgón tenger, szúrósan tövis, újonnan (még nem kopottan) pénz
Golgota
A Jeruzsálem melletti domb, ahol Krisztust keresztre feszítették.
bécserélkezik
Dombról lemegy (Felcsík, Gyergyószék) (székely szó)
epulis (görög)
Fogmederből elődomborodó gyulladásos eredetű fibrosus tumor.
juvenális állapot (latin = "fiatalos")
A domborzat kialakulásának kezdeti, fiatal állapota (természetföldrajz)
meniscus lencse
Egyik oldalán homorú, másik oldalán domború lencse (optika)
planoconvex
Egyik oldalán sík, a másikon domború felszínű (lencse)
papilloadenocystoma
Benignus epithelialis daganat, amelyre mirigyes vagy mirigyszerű struktúra, cisztaképzés jellemző. A daganatsejtek ujjhoz hasolító kidomborodásokat alkotnak, melynek magja fibrosus kötőszövet.
antiklinális (görög = "ellenhajlás")
Boltozat. A megmozdult földkéreg feldomborodó, gyűrt része (természetföldrajz)
aspectatus 3
latin
Vhová néző, vmerre fekvő (domb, táj) (acc.)
aspecto
latin
Vhová néz, vmerre fekszik (domb, táj) (acc.)
calvaria pl. calvariae
A koponya felső, kupolaszerű domborulata. koponyatető (Ld. koponya)
lejtő
A vízszintes felszínnel szöget bezáró domborzatforma. A hegyek oldala.
macskakő
Domború felületű nagyobb kő, rendszerint bazalt, amit útburkolásra használtak.
mamelon
Kerek dombocskák egyike a három közül a metszőfog metsző élén.
tracheocele
A trachea falának sérülése következtében kialakuló nyálkahártya elődomborodás.
hinge joint, csuklójoint
Egytengelyű joint, melyben az egyik csonton lévő terjedelmes, haránt hengeres domborulat illeszkedik a másikon lévő megfelelő homorulatba, csak egy síkban engedve meg a mozgást. gynglimus., ginglymoid j.
chemosis
A bulbaris conjunctiva oedemás, a cornea körül körkörösen elődomborodó duzzanata.
suvadás
Agyagos domboldal vagy hegyoldal nagy tömegének lecsúszása (esőzések után). Az így keletkezett szakadék.
Parlagi sömörge
Bugás homornyíl, Tengeri dombvirág, Parlagi gomborka (Neslia paniculata) (növény)
abiotikus tényezők (gör a - tagadás, nem; biotikos - élő)
Az élettelen természet összetevői, amelyek kihatással vannak a környezetre, a környezetváltozásokra (éghajlat, domborzat, stb.)
alföld
Síksági domborzatforma szárazföldön, amelynek abszolút magassága 0 - 200 méter (természetföldrajz)
gargoylismus
Fejmegnagyobbodással, elődomborodó hassal, lassan kifejlődő dementiával járó familiaris betegség.
geomorfológia (görög = "földalaktan")
A Föld domborzatát, annak kialakulását és fejlődését, az óceán- és tengerfenék felszínét tanulmányozó tudományág.
meddőhányó
Ércdúsítók és szénbányák nagy dombokba felhányt hulladéka, hasznos tartalmától már megfosztott kőzúzalék.
mélyföld
Depresszió: mélyülés, merülés. Szárazföldi domborzatforma, amelynek abszolút magassága tengerszint alatt van (természetföldrajz)
relief (francia)
Domború ábrázolás. Kontrasztanyaggal töltött (gyomor) nyálkahártyaredők röntgenképen mutatkozó rajzolata.
vízválasztó
Vízgyűjtő medencék között húzódó természetes (hegygerinc, domb, emelkedés) határ (természetföldrajz)
embléma (görög = "fém dombormű")
Jelképes rajz, rajzos elemekből és/vagy betűkből álló sajátos díszítmény, stilizált ábra. Könyvalakiadó, könyvsorozat, vállalat, autómárka, árucikk stb. állandó ismertetőjegye, reklám védjegye. A Mercedes autó emblémája egy körben háromágú csillag, az Olimpiáé öt, különböző színű, egymásfa font karika.
epitáfium (görög)
Sírfelirat, sírvers. Valakinek az emlékére az Isten házában elhelyezett feliratos dombormű vagy más műalkotás.
magassági skála
Egyezményes jelek, amelyek zöld, sárga és barna színárnyalatokkal mutatják a domborzati szintkülönbségeket (természetföldrajz)
keszeghát
Olyan hegy, melynek domborulata az Abramis fajok, jelesen az Abramis brama hátának élére emlékeztet.
magasságjelzés
Egy szám, amely a hely (hegycsúcs, domb, stb.) abszolút magasságát jelzi a térképen (méterekben) (természetföldrajz)