| Szó | Jelentés |
| csontos labyrinthus | L. üregek sorozata (csiga, tornác, félkörös ívjáratok), amelyek a capsula oticán belül a halántékcsont sziklacsonti részében találhatók; perilympha tölti ki, ezen belül található a finom, endolympha által kitöltött hártyás labirintus. |
| csontosodási centrum | A csontképződés kezdetekor a kötőszövetben (desmogen csontosodás) kialakuló osteoblast csoportok, illetve a porcszövet csontosodást megelőző lebontásának gócai (enchondralis csontosodás). ossificatios c., -góc. |
| desmogen csontosodás | Kötőszövetes csontosodás, csont kialakulása mesenchymalis szövetben megelőző porcosodás nélkül, mint pl. a homlokcsontban vagy a falcsontban. |
| enchondralis csontosodás | Csont kialakulása oly módon, hogy a csontszövet az elmeszesedett porc helyét foglalja el a csöves csontok hosszanti növekedése enchondralis csontosodással történik az epiphysisporcban, ahol az osteoblastok az elmeszesedett porcalapállomány felszínére csontalapállományt raknak, melyből kialakulnak a csonttrabeculák. |
| külső csontos váz | Exoskeleton, exosceletum (anatómia) |
| Bütyök (pl. csonton) | Condylus, excrescentia, protuberantia, tuberositas (növény, állat anatómia) |
| jávorszarvas-csont | Állat. |
| malaris csont | Os zygomaticus (anatómia) |
| Csontfa | Euonymus europaeus, Lonicera xylosteum (növény) |
| Csontár | Putamen, endocarpium (latin) (növény anatómia) |
| Elefántcsontdió | Phytelephas macrocarpa-, Phytelephas microcarpha termése (növény) |
| Növényelefántcsont | Phytelephas macrocarpa -microcarpha termése (növény) |
| Ugrócsontfű | Astragalus glycyphyllos (növény) |
| csontcanaliculus | A lacunákat egymással, valamint a Havers-csatornákkal összekötő járatok, melyek az osteocyták egymáshoz kapcsolódó cytoplasma-nyúlványait tartalmazzák. |
| csontfogó | Erős fogó, amely alkalmas csontdarabok megragadására és eltávolítására. |
| csonthó | Amikor a meleg szél kikezdi a hóréteget, azt lemezesre olvasztja, majd az ismételt hideg hatására visszafagy és összetöredezik: ilyenkor keletkezik a nagyobb darabokból álló csonthó (síelés) |
| csontmetaplasia | Rendszertelen csontosodási központok (néha csontvelő is) kialakulása lágyrészekben, pl. az izomban, a tüdőkben, az agyban vagy bármely más helyen, ahol rendes körülmények között csontszövet nem fordul elő. |
| halantékcsont | Ld. vakszemcsont. |
| halcsont | Közhasználat szerint a német "Fischbein" értelmében, mely azonban nem haltól, hanem a cettől származik. |
| hallócsontocskák | A középfülben elhelyezkedő kis csontok egymáshoz ízesülve láncot alkotnak, ami a hangot a dobhártyától az ovális ablakhoz vezeti. ossicula auditus. |
| sajkacsont | Egyike a 8apró csontnak a csuklóban, amiket összefoglaló néven kéztőcsontoknak (os carpale) hívunk (os scaphoideum, régi nevén: os naviculare manus)(anatómia) |
| csontorag, csontorgó, csontorka, csöntörke, csöntörge, csöntöreg | Csonk, csonka (erdélyi szó) |
| Elefántcsont csigagomba | Hygrophorus eburneus (növény) |
| elefántcsont csigagomba | Hygrophorus eburneus (gomba) |
| márványcsont betegség | Osteopetrosis. |
| szkeleton (görög = "csontváz") | Az elkészítendő szoftver első futtatható változata. Segítségével ellenőrizhető, hogy a készülő program működése valóban megfelel a célkitűzésnek (számítástechnika) |
| szkeleton (görög = "csontváz") | Tobogán: alacsony, testhelyzettel kormányozható, egyszemélyes sportszán, versenyszánkó, melyen hason fekve siklik le a versenyző óriási sebességgel egy előre megformált jeges lesiklóvályúban. |
| malleolaris ízületi felszín a szárkapocscsonton | Külső boka mellső felszíne, ami az ugrócsonttal képez ízületet (facies articularis malleoli fibulae) (anatómia) |
| malleolaris ízületi felszín a sípcsonton | A belső boka külső felszíne, ami az ugrócsonttal képez ízületet, és folytatódik a sípcsont alsó ízületi felszínével (facies articularis malleoli tibiae) (anatómia) |
| ebur ustum (latin = "égetett elefántcsont") | Csontszén. |
| osseus | Csontos, csontszerű (anatómia) |
| ossificatio | Csontosodás, a csont kialakulása, csonttá alakulás (anatómia) |
| filé (francia) | Bélszín, színhús, csontmentes, kicsontozott hússzelet. |
| osseo- | Csontos. |
| synostosis (görög) | Csontos összeköttetés, összecsontosodás. |
| osteosclerosis leukaemica (latin-görög) | Leukaemiás csont velőüregeinek záródása, csontosodása. |
| occipitalisatio | Csontos ankylosis az atlas és a nyakszirtcsont között. |
| os palatinum latin | Szájpadláscsont, csontos szájpalás (anatómia) |
| skeleton | A test csontos váza, csontváz. |
| otosclerosis (görög) | Halláscsökkenést okozó, kötőszövetesen, majd csontosan rögzülő gócok képződése a csontos labyrinthusban. |
| ossificalódik | Elcsontosodik. Csontot termel, vagy csonttá alakul (anatómia) |
| osteoid | Csontra vonatkozó vagy csontra hasonlító. |
| orbita, gen. orbitae | Szemüreg. A szemtekét és függelékeit tartalmazó csontos üreg falait a homlokcsont, a felső állcsont, az ékcsont, a könnycsont, a járomcsont, a rostacsont és a szájpadcsont egyes részei alkotják (anatómia) |
| maradó porc | El nem csontosodó porc. |
| ossificatio endesmalis (latin-görög) | Kötőszövetes csontosodás. |
| ossificatio perichondralis (latin-görög) | Porckörüli csontosodás. |
| endoskeleton | Csontváz. A test belső, csontos váza; csontváz a szokásos értelemben. |
| tarsus | Boka. A csontváz részeként a talpboltozatot alkotó hét tarsalis csont (Ld. tarsalis csontok, csont) (anatómia) |
| nyomási epiphysis, pl. epiphyses | Hosszú csont ízületi végénél található másodlagos csontosodási centrum. |
| chondrodystrophia (görög) | Enchondralis csontosodási zavar. |
| ossificans | Csontosodással kapcsolatos (anatómia) |
| ossificatios centrum | Csontosodási centrum (anatómia) |
| osteoanagenesis | Csontregeneráció, a csont újjáépülése. |
| osteolysis (latin-görög) | Csontfelszívódás, csont elmésztelenedése. |
| osteoneuralgia (latin-görög) | Csont-neuralgia, csontfájdalom. |
| osteophyta | Csontos kinövés, előemelkedés. osteophyma. |
| osteoseptum (latin-görög) | Orrsövény csontos része (anatómia) |
| porus acusticus (latin-görög) | A csontos hallójárat nyílása (anatómia) |
| porus acusticus internus (latin-görög) | A csontos hallójárat belső nyílása. |
| tegmen tympani (latin-görög) | A dobüreg csontos teteje (anatómia) |
| osteológia | A csontok anatómiája a csontokkal és szerkezetükkel foglalkozó tudomány. |
| osseosus lacuna | Csontos lacuna. Az osteocyta által elfoglalt üreg a csontszövetben (anatómia) |
| circumferentialis lamella, pl. lamellae | Körkörös lamella, pl. lamellae. a csont külső vagy belső felszínét borító csontos lemez. |
| epiphysis, pl. epiphyses | A hosszú csontok egy része, mely a csontszárétól különböző csontosodási centrumból alakul ki és kezdetben attól egy porcréteg választja el. |
| osteoid (latin-görög) | Csontszerű. |
| carpus | Kéztőcsont Ld. , csont (anatómia) |
| enostosis (görög) | Csontok belsejében ülő csontdaganat. |
| os interischiadicus latin | ülőcsontok közötti csont (anatómia) |
| ossiferosus | Csontképző vagy csontot tartalmazó (anatómia) |
| sequester (irodalom) | Elhalt csontdarab, holt csont. |
| osteofibroma | A csont jóindulatú betegsége, feltehetőennem igazi neoplasma. Kötőszövetből áll, melyben csontosodási központok vannak. |
| tibia, gen. pl. tibiae | Sípcsont. Az alszár két csontja közül a medialis és nagyobb csont, a femurral, a fibulaval és a talussal képez ízületet. |
| otocranium | A belső- és középfül csontos tokja, melyet a halántékcsont pars petrosaja alkot. |
| osseocartilaginosus | Csont- és porcszövetre vonatkozó, csont- és porcszövetből álló. osteocartilaginosus (anatómia) |
| ossiculum | Kis csont konkrétan a dobüreg (középfül) csontocskáinak egyike (anatómia) |
| borda (szláv) | A mellkast határoló csontos váz része (anatómia) |
| manuális pelvimetria | A csontos medence átmérők kézzel történő lemérése. |
| scala vestibuli latin | Tornáclépcső, a csontos csiga felső járata (anatómia) |
| sella turcica | Töröknyereg, a hipofízist befoglaló csontos anatómiai képlet. |
| tegmen mastoideum | A mastoid sejteket fedő csontos lemez (anatómia) |
| ectostosis | A porcszövet elcsontosodása a perichondrium alatt vagy csontképződés a csonthártya alatt. |
| enostosis | Csonton belül elhelyezkedő, proliferáló csontszövet-tömeg. |
| necrotomia (görög) | Elhalt csont-, csontrész műtéti eltávolítása. |
| osteoperiostitis | A csonthártya és az alatta fekvő csont gyulladása. |
| osteoplastica | Csontátültetés a csontok helyreállító és plasztikai sebészete. |
| caseosus | Csont-tbc. |
| ostempyesis | Gennyképződés a csontban. |
| osteo-, ost-, oste- | Csont- (anatómia) |
| osteoanaesthesia (latin-görög) | A csont érzéketlensége. |
| osteogen (latin-görög) | Csontképző, csonteredetű. |
| osteogenesis | A csont kialakulása. |
| osteoporosis generalisata (latin-görög) | Egész csontváz csontritkulása. |
| osteosclerosis (latin-görög) | Csontkeményedés, csonttömörülés. |
| osteotomia (latin-görög) | Csontvésés, csontmetszés. |
| scapula | Lapocka(csont) |
| canalis semicirculares ossei | A csontos labyrinthus három, a hártyás ívjáratokat magában foglaló, a tér három fő síkjában elhelyezkedő csatornája; az anterior, a posterior és a lateralis csontos ívjárat. |
| osteoclast aktiváló faktor | A lymphokinekhez tartozik, elősegíti a csont resorptiot és gátolja a csontok kollagén szintézisét. |
| malleolus | A boka ízület mindkét oldalának kerekded csontos kiemelkedése. |
| scala tympani latin | dobűri lépcső, a csontos csiga alsó járata (anatómia) |
| vestibulum labyrinthi (latin-görög) | A csontos belsőfül utriculust és sacculust tartalmazó tágultabb része. |