| Szó | Jelentés |
| ötvös | Az aranyműves, ezüstműves utódszakmáját ötvösként ismerjük. Ma együttes a képzése az ékszerkészítő és a drágakőcsiszoló foglalkozással. |
| Mentor, oris m latin | híres ötvösmű-készítő i.e. 360 körül |
| filigrán (francia) | Arany-és ezüstszálakból készült finom ötvösmunka: melltű, fülbevaló, dísztárgy. |
| hidas | Disznóól. "A disznó bekerült a hidasba, Tóth Pál a börtönbe" (Eötvös K.). Tájnyelvi szó. |
| reformál (latin = "visszaalakít") | Megújít, átrendez, reformokat vezet be. "Eeötvös József hathatós intézkedéseivel megreformálta magyar közoktatást". Vallási megújítást hoz. |
| boglár | Ötvösmunkával díszített gomb, csat vagy más ékítmény, ékszer, amelyet díszruhán, fövegen (l. ott), övön viselnek, és arany vagy ezüst fonallal szövik át. |
| szilencium (latin = "hallgatás") | Bizonyos foglalkozási ágakban (pl. ügyvédeknél) a működés átmeneti tilalma valamely vétség miatt. "Az ifjú ügyvéd kétségtelenül szilenciumot kapott volna, ha az alispán nem szólal föl mellette" (Eötvös J.) |
| berbécs (román) | Kos vagy ürü ("herélt kos"); általában birka. "Előhozom a legszebb berbécsemet, azt magam leölöm, megnyúzom" (Jókai). Báránybőr süveg, kucsma. "Lekapta fejéről a berbecset (Eötvös K.) Az az erdélyi tájnyelvben elevenen élő szó. |
| griffmadár | Mesebeli állat, amely a sas és az oroszlán vonásait egyesíti. Már a régi, ókori művészetben is kedvelt motívum volt. Az avar ötvösművészek is szívesen használták. Vélhető, hogy ilyen közvetítéssel jutott el hozzánk és vált népmeséink gyakori alakjává. Több magyar család címerében is feltűnik. |
| padmaly | Folyótól alámosott partfal; vízmosta parti üreg - ritkán "padlás"értelemben is használták a padmalyon holmi ruhák, bútordarabok heverésztek (Eötvös K.) szláv eredetű népnyelvi szó (tkp. "alámosás"), régies; megesik, hogy tévesen padlónak, padlatnak értik ". |
| kartauziak | A XI. s. -ban alapított katolikus szerzetesrend, mely különösen szigorú szabályzatáról nevezetes, tagjai pl. némasági fogadalmat tesznek. Eeötvös "A karthausiâ c. regényének hőse ebbe a rendbe lép szerelmi bánatába. A franciaországi Chartreuse (latinosan Carthusia) városában alapították a rend első kolostorát; a chartreuse (ejtsd: sartrőz) néven ismert likőrt ennek a rendnek az atyái készítik régi titkos recept alapján. |
| istenkedik | Könyörög, rimánkodik. "Addig istenkedtem, míg utoljára azt mondta: nem bánná ő az udvart, de mi lesz a gyöppel?" (Móra). Sopánkodik, kesereg, panaszkodik. "Hiába Istenkedett kurucoknak fogytán, labancoknak szaporodtán, ország veszedelmén" (Eötvös K.). Ritkábban: bizonykodik, fogadkozik. "Váltig istenkedett, hogy egy fillérig megadja pénzt". Istent emlegeti a könyörgő ("az Istenre kérem!"), a kesergő ("jaj, Istenem!") és a fogadkozó is ("Isten bizony!"). Innen a szó többféle értelme a népnyelvben és az irodalmi nyelvben fordul elő. |